Levelek Viskről III.

Újabb levél érkezett Viskről, az ott magyar kormányzati ösztöndíjjal szolgálatot teljesítő Horváth Zsolttól. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatják.

Árvízhelyzet

Kezdem a legfontosabbal: régen nem tapasztalt kemény télben vagyunk benne, nagy hidegek voltak az elmúlt hetekben és sok hó esett a Kárpátokban. Megjött a hirtelen felmelegedés, a hó gyorsan kezdett olvadni. A házunk mellett van egy kis patak, ami ősszel kiapadt, most viszont kiöntött, elég nagy területet elárasztva. Kárpátalját, illetőleg a Tisza-melléket sokszor sújtotta árvíz és mivel a Felső- Tisza vidéken zömmel magyarok élnek, ezért a mindennapok nehézségein túl időről – időre eljön a helyiek életébe az árvíz fenyegetése. Nagyon remélem, hogy a jövő hétre jósolt lehűlés megállítja a gyors olvadás folyamatát.

Híres viskiek

Sokan, sokszor megfogalmazták, legutóbb a budapesti Magyarok Házában, ahol néhány hete Visk, sorrendben a második településként bemutatkozott, hogy Visknek valamilyen varázsa van. A viski emberek alkotókedve, tenni akarása mindig nagy teljesítményeket hoz, öregbítve ezzel Visk jó hírét. Nehéz elhinni, amikor ma már alig tudunk valamit erről a településről, hogy hajdan Visk egyik volt az öt koronaváros közül.

Ha a térképre nézünk, Trianon pusztítását Visk környékének helyzetével nagyon jól be lehet mutatni. Visk az ukrán-román határ ukrán oldalán van. A román oldalon Máramaros található. A történelem és majd levelem későbbi részén érintett életrajzok azt igazolják a számomra, hogy Visk történelmileg, kulturálisan nagyon erősen kapcsolódott a máramarosi régióhoz.

Balszerencséjére a Tiszának a másik oldalán helyezkedett el az új határok meghúzásakor.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy mi lett volna Visknek jobb, az, ami volt, hogy a Szovjetunió része lett, vagy a Romániához csatolás jelentett volna jobbat a viskiek számára. Mindenesetre a ceaucescu-i Románia, vagy a sztálini Szovjetunió utólag nem tűnik jó irányba mutató valódi választási lehetőségnek. Ráadásul a történelemben nincsen „mi lett volna, ha”.

Ez a kis városka nagy számban bocsátott ki híres embereket, a hétköznapok hőseit, olyan embereket, akiket sosem szabad elfelejteni és valódi például szolgálhatnak a számunkra tisztességről, emberségről, helytállásból. Nehéz dolga van annak, aki fel akarja sorolni ezeket az embereket, ugyanis sajátossága a városnak, hogy felkutatja, számba veszi hírességeit, akár még élő, akár elhunyt hírességekről van szó.

Én most a már elhunyt hírességekről szeretnék írni, azért, hogy mindannyian erőt meríthessünk történeteikből, annak reményében, hogy a mai viski és kárpátaljai emberekkel a történelem soha nem bánjon úgy, ahogy néhány viski hírességgel, ahogy sok száz viski polgárral és sok tízezer kárpátaljai emberrel elbánt.

Csak a pontosság és a tanulság miatt ide másolom Visk honlapjáról Bacsinszky Dániel hittan tanár és ungtölgyesi parochus életrajzát. Az ő élettörténetében benne van minden, ami a kisebbségbe szorult magyarság élettörténetében benne van, a Felvidéktől Erdélyen át a Délvidéken keresztül Kárpátaljáig bezárólag.

Bacsinszky Dániel Visken született 1879. január 12-én és Ungváron hunyt el 1951. július 16-án. Munkácsi hittantanár, majd ungtölgyesi parochus, a viski parochus fiaként született. Az ungvári gimnázium után elvégezte a szemináriumot is. 1902. december 14-én Firczák Gyula megyéspüspök pappá szentelte. Segédlelkész lett Alsókaraszlón, 1907-től Beregkisfaludon, 1921-től pedig Ungtölgyes parochusának nevezték ki. 1919-ben püspöke tiszteletbeli esperes címet adományozott neki.

11 gyermeke született, ketten közülük, János és Dániel, papok lettek. Lelkipásztorként mindenkori püspökei és hívei részéről mindig nagy tiszteletben és megbecsülésben volt része. Ő volt az, akinél 1947. október 31-én a sebesült boldog Romzsa Tódor vértanúhalála előtti utolsó szentgyónását és szentáldozását elvégezte.

1950. december 23-án, miután ismételten elutasította az ortodoxiára való áttérést, a KGB letartóztatta, a megyei bíróság pedig 1951. február 13-án 25 év szabadságvesztésre, 5 év jogfosztásra és vagyonelkobzásra ítélte.

Ungvárról való elszállítására már nem került sor, „július 15-én elhunyt az ungvári börtönben. A ma már nem használt Kapos utcai temetőben hantolták el ismeretlen helyen és időben, családja előtt is titokban tartva a helyet”, valahol ott, ahol korábban kivégzett vértanú társait is. 1991. február 24-én rehabilitálta a megyei bíróság.

Bacsinszky Dániel néhány évvel a kiegyezés után és jóval Trianon előtt született. Részese volt a kiegyezést követő építő éveknek Magyarországon, részévé vált a vallási toleranciának, és sokáig úgy nézett ki, hogy Magyarország egyik ígéretes egyházi személye lesz. De jött Trianon, és ő, mint annyi más pap és lelkész, nem hagyta el népét, a nehezebb utat választotta.

11 gyermeke született. Hősnek lenni emberileg még nehezebb, ha otthon kisgyermekek, család vár valakit. Látszólag csak egy egészen egyszerű dolgot kellett volna tennie: áttérni az ortodoxiára, ő azonban megtagadta ezt és a halált választotta. Egy ember, egy pap a felvilágosult ezeréves Magyarországról a sztálini börtönben elpusztulva, vélhetően magányosan és meg nem értetten.

Az, hogy nevét ma tudjuk, és hogy ez a viskiek számára mennyire fontos, visszaadhat sok mindent abból, amit elveszni látunk: a hitet, a hűséget és az elveink melletti kiállás fontosságát.

Vagy ott van Csík István református kántortanító, aki Trianon után a cseh években már hozzákezd egyházi és iskolai munkája mellett a viski kulturális élet fenntartásához, erősítéséhez. Őt is elhurcolta a szovjet hatalom a sztálini lágerbe, ezt követően csak a kolhozban dolgozhatott, de ő újra hozzálátott a viski magyar iskola énekkarának megszervezéséhez és feleségével haláláig mutatta meg azt a helyieknek és mindenki másnak, hogy az a nemzet, amelyik a saját kultúrájából építkezik, őrzi és védi azt, az a nemzet nem veszhet el.

Nem akarok mindenkiről részletesen írni, ugyanis az olvasók türelme véges, csak utalnék arra, hogy Visken született Fodó Sándor nyelvész, Visken halt meg Géressy László, aki erősítette élettörténetével Visk Máramaroshoz való tartozását bennem. Visken született Géressy Kálmán, Géressy László fia, Tisza István miniszterelnök tanítója, jogakadémiai tanár, akit Debrecen is magáénak tudhat.

Itt halt meg Grünberger Sándor, egy szabómester fiaként és nem mellesleg zsidóként, aki már a prágai Károly egyetemen szerzett orvosdiplomát, viski orvosként soha nem hagyta el a népét, illetőleg csak egyszer, egy auschwitzi kitérővel, ahonnan az átélt borzalmak ellenére nem kivándorolt Izraelbe, nem Magyarországra költözött, hanem visszatért Viskre, az ő viskijeihez. Haláláig gyógyította a betegeket, személyét ma is nagy tisztelet övezi.

Emlékét egy három méter magas emlékoszlop őrzi. Hihetetlen élettörténetek ezek, nekem legalábbis óriási erőt adott ezeknek az embereknek a hősiessége. Ha a többi viski hírességről, az ő élettörténetükről még többet meg akartok tudni, akkor keressétek fel Visk város honlapját és kattintsatok rá az ismert emberek menüpontra.

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu