A nevickei menyasszony

Ungvártól mindössze néhány kilométerre, a Vajda-patak és az Ung partján, egy 260 méteres sziklán áll a nevickei várrom. Hajdanán az Uzsoki-hágóhoz vezető út őrzésében játszott kulcsszerepet. Nem véletlen hát, hogy története a 12. századig nyúlik vissza.

Most azonban nem a vár viharos, tényekkel alátámasztható történetéről szeretnénk írni, hanem egy hozzá kapcsolódó mondát mesélünk el. Egy mesét, amely egy tragikus szerelem és a vár pusztulásának emlékét őrzi.

Az alábbi részletet a Szépasszony dombja – Kárpátaljai történeti és helyi mondák c. kiadványból másoltuk ide:

"Gara, Munkács hercege, jegyben járt a szépséges Perényi Krisztina baronesszel. A házasságból azonban semmi sem lett: a bárókisasszonyt elhódította tőle Upor, a nevickei várúr. A sértett herceg bosszút esküdött és sereggel indult Nevicke ellen, hogy vérrel mossa le a rajta esett gyalázatot.

A nem várt támadás készületlenül érte Uport. A várban nem volt elegendő lőszer és eleség. Így hát Upor alkudozásokba volt kénytelen bocsátkozni. Szorultságában nagy váltságdíjat ajánlott fel ellenfelének.

– Pénzem az van nékem is elég, de nincs feleségem – mondta Gara válaszképpen. – Add becsületszavad, hogy ha lányod születik, tizenhat éves korában nekem adod feleségül, s én elvonulok seregemmel.

Azt remélve, hogy a herceg időközben megnősül vagy csatában esik el, Upor elfogadta a feltételt. Egy év múlva Upornak leánya született, akit Juditnak kereszteltek. A herceggel kapcsolatos titkos reményei azonban nem váltak valóra… Telt-múlt az idő, s Judit gyönyörű szép hajadonná lett. Sejtelme sem volt a régi egyezségről, s beleszeretett apja solymászába. Hamarosan azonban elérkezett tizenhatodik születésnapja, s Gara herceg jelentkezett a menyasszonyáért.

Judit azonban hallani sem akart az apjával egyidős, s már öregedő hercegről. Erre apja, hogy adott szavát megtartsa, erőszakhoz folyamodott, s lányát bezáratta az egyik toronyszobába. Közben pedig kitűzte az esküvő napját.

A lovagteremben összegyűlt az előkelő násznép. Mielőtt azonban a lakodalmi menet elindult volna a várkápolnába, Judit hirtelen felrántotta a terem ablakát, s levetette magát a tátongó mélységbe. Vére pirosra festette a várhegy szikláit.

A kiomló vér bosszúért kiáltott. És a büntetés nem maradt el: hirtelen villám csapott az ártatlan vérrel beszennyezett várba, s egész népével együtt elpusztította. Azóta áll romokban Nevicke titokzatos vára. Judit kiömlő vére pedig borostyánná vált, amely örökzöld lombjával most is befutja a várhegy meredek szikláit a hű szerelem hervadhatatlan jelképéül."

Forrás: Szépasszony dombja - Kárpátaljai történeti és helyi mondák, szerk. Dupka György, Zubánics László, Intermix Kiadó, Budapest, 2014. (Online is elérhető: mek.oszk.hu)

A kiváló fotók készítője: eReNdesign

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu