Levelek Viskről IV.

Jó hírrel kezdem: úgy tűnik, hogy a Felső-Tisza vidéken és talán egész Kárpátalján a mostani olvadás nem eredményez a korábbi évekhez hasonló, mindent elpusztító árvizet. Ez leginkább a szerencsének és az időjárásnak köszönhető. Nem lehet azonban elfelejteni azt, hogy az árvízvédelem és –megelőzés átfogó intézkedéseket igényelne Kárpátalján. A helyiek elmondták, hogy minden árvíz után hangzatos ígéretek fogalmazódnak meg az ukrán kormányzat részéről, de átfogó megelőző intézkedések nem történnek.

A Kárpátokban való fakitermelés következtében sok helyen eltűntek az egybefüggő erdők, s ez azt eredményezte, hogy nincs, ami megakadályozza a hirtelen olvadást. Remélem, hogy a tavaszi olvadás már nem fog veszélyt jelenteni Kárpátalján.

Persze az, hogy most nem következett be a legrosszabb, nem jelenti azt, hogy sok száz család Munkács, Szolyva, Huszt, Kölcsény, Turjamező, Szuhabaranka, Nagyugolyka településeken és azok környékén, ne szenvedne el nehézségeket az áradás, a belvíz és az elégtelen csatornarendszer kapacitáshiánya miatt. A települések neveit azért is írtam le, mert olyan szép, beszédes nevekkel találkozom Kárpátalján is, és ez akkor is így van, ha ezeken a beszédes településneveken élők most nagyon nehéz napokat élnek át.

Ahogy azt a korábbi levelemben is írtam, hárman vagyunk Visken önkéntesek: Csángóföldről, Székelyföldről és Hódmezővásárhelyről. Ittlétünk része a magyar kormány határon túli magyarok kapcsán kidolgozott koncepciójának. Sok program kapcsolódik ehhez a koncepcióhoz, jelentős anyagi forrás felhasználásával, több száz segítő részvételével.

A személyes motivációimról már korábban írtam, ez nem változott, ebben csak megerősítést kaptam több irányból. Visken és környékén a magyarok szórványban élnek. Ez azt jelenti, hogy a magyarság számarányát tekintve helyileg is kisebbségben van és a megmaradás ott, ahol fokozott erővel van jelen a többségi nemzetbe való beolvadás veszélye, még inkább erőt igényel a helyi magyarságtól és ha ebben nem kapnak támogatást, akkor az asszimiláció elkerülhetetlen. A legfontosabb tehát annak erősítése, hogy távol Magyarországtól, többszörös kisebbségben az anyanemzet figyel rájuk.

Mindennapi feladataink közé tartozik a viski magyar iskola és óvoda életében - oktatási, infrastruktúra javító tevékenységében - való részvétel. Ha kell, segítünk a tanításban, részt veszünk a közösségi programokban, ha szükséges, közreműködünk felújítási munkálatokban, ehhez olykor anyagi támogatókat keresünk. Nem engedjük elveszni évszázados nemzeti örökségünket.

Személyes sikerként éltem meg, hogy sikerült ősszel Viskre hozni a sepsiszentgyörgyi Osono Színházat, akikhez jó barátság fűz. Előadásuk, az „Ahogyan a víz tükrözi az arcot” Kárpátalján is adott okot az elgondolkodásra.

Ide másolom az Osonó Színház honlapjáról az előadásról szóló beszámolót:

"Viskre érkezésünket egy bowlingozás követi, ahol mind jól szórakozunk és nagyot derülünk a cirill betűkkel leírt neveinken. A vendéglátóink megismertetik velünk a helyi gasztronómiát illetve az általuk készített házi körtepálinkát.

Másnap a Kölcsey Ferenc középiskolában kerül sor az előadásra, amelyen majdnem minden korosztály képviselteti magát. Az előadás utáni beszélgetés főként az ország anyagi és kivándorlási gondjai körül zajlik. Az állami szektorban dolgozók fizetése nevetségesen alacsony. Egy ápolónő 300 lejt, egy felsőfokú végzettséggel rendelkező tanár 600 lejt keres, a nyugdíj viszont 200 lej körül mozog, miközben az árak legalább ott tartanak, ahol Romániában. Az itteni fizetés szinte semmire nem elég, télen még a számlákra sem. Megkérdezésünkre elmondják, hogy körülbelül 1.400 lej lenne egy minimálisan elfogadható fizetés.

A nézők beszámolója szerint csak úgy lehet itt megélni, ha az ember két munkát vállal, vagy pedig elmegy külföldre dolgozni. Régebben csak az apák vállaltak külföldi munkát, most már az anyák is rákényszerülnek. Azoknak, akiknek megvan a magyar állampolgárságuk, könnyebb a kiutazásuk, de az ukrán állampolgárok nehezen tudják elhagyni az országot. Számukra szinte mindenhová vízum kell, így nekik csak a feketemunka marad.

A politikusok fizetése is alacsony, viszont a korrupció miatt nem szűkölködnek semmiben. Ezért olyan vonzó szakma a fiatalok körében a határőr vagy a rendőr. Egy anya elmondása szerint nem a csalás, a hazugság és a korrupció a legkiábrándítóbb, hanem, hogy az embereknek ez természetes. A legnagyobb probléma talán a kivándorlás és a közömbösség. Azok az emberek, akik valamit tudnának tenni itt, Kárpátalján, mind elhagyják az országot és külföldön kezdenek új életet. A kivándorlás miatt, hónapok alatt szűnnek meg közösségek, baráti körök, így teljesen ellehetetlenül mindenféle összefogás.

Ennek ellenére, vagy pont ezért pozitív dolgokat mondanak el a magyar ukrán viszonyról, amely igazából konfliktusmentes. A magyar zászló békében elfér az ukrán mellett úgy a köztereken, mint a középületeken. A magyar ünnepségekre eljárnak az ukrán tisztviselők és polgárok is. A magyar nyelven történő köszöntő beszédeket, szövegeket pedig ukránul is bemondják. Viszont itt is gondot okoz az ukrán nyelv megtanulása a magyar fiatalok számára, mivel az ukrán nyelvet anyanyelvként oktatják, elavult tanítási módszerekkel. De sok példa van rá és az elmúlt években jellemző lett, hogy az ukrán szülők magyar iskolákba íratják gyermekeik, hogy azok megtanuljanak magyarul. Ennek igazi célja a magyar állampolgárság megszerzése, amely megkönnyítené az ország elhagyását.

Sokáig beszélgetünk és az összetartozás érzését még a hideg sem képes megszüntetni.”

Ezen a héten, amely egy átlagos hét volt, betegség és egyéb elfoglaltság miatt több ízben helyettesítettem tanárokat. Ez gyakorlatilag minden nap több órás iskolai munkát jelentett, amelyet azonban mindig megelőzött az adott órára való felkészülés, ami legalább ugyanannyi elfoglaltságot jelent, mint maga az órákon való részvétel.

Pénteken délután táncház volt az iskolában, ahol a híres-neves Viski Bicskások nevű zenekar szolgáltatta a muzsikát 5-től 8-ig. Ezen is jelen voltam, és bár a Repülj páva néptáncversenyt nem nyerném meg a tánctudásommal, de nagyon jó volt látni, ahogy a fiatalok élvezték a zenét és a táncot.

Ezen a héten szólt az iskola igazgatónője, hogy a hó elolvadása után nagy mennyiségű szemét és hulladék található az óvoda épülete előtt és segítenék-e ennek összeszedésében, mivel ellenőrzés jön az oktatási hivataltól az óvodába. Ez is hozzátartozik a munkánkhoz.

Szombaton a Kazinczy Ferenc szépkiejtési versenyen vettem részt, ahová csak nézőként akartam elmenni. Felkértek azonban zsűritagnak. A viski diákok mellett volt egy aknaszlatinai diák is, és bár a szívem már félig viski, a voksomat az aknaszlatinai diáklányra adtam, amelyben konszenzus volt a zsűri többi tagjával. Nagyon szép élmény volt.

Gyakran fotózok számomra érdekes tárgyakat, helyszíneket és keresem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik Visk múltjáról sokat tudnak és ezt készek megosztani másokkal. Ezek a találkozások sokszor nemcsak élményt jelentenek a számomra, hanem az értékmegőrzésen túl az értékteremtést is magukban hordozzák.

Ezt a rajzot egy viski 15 éves diáklány készítette a helyi református templomról. Én nem értek annyira a képzőművészethez, hogy biztosan állíthassam, de a hozzáértők szerint a rajz készítője rendkívül tehetséges. A rajzot tőle kaptam és ő az egyik olyan tehetség Visken, akire érdemes odafigyelni és lehetőségeinkhez mérten segíteni.

Szerencsére Visken sok tehetséges gyermek van, akár a néptánc, akár az ének, akár a képzőművészet, vagy a tanulás területéről beszélünk, de hogy most erről a kislányról szólok, annak van egy nagyon szomorú apropója. Váratlanul meghalt az édesanyja. Amúgy is nehéz életkörülményei sajnos tovább nehezültek. Nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy a sors milyen megpróbáltatások elé tud állítani olykor bennünket. Teljesen értelmetlenül.

A kislány nevét szívesen leírnám, ha csak a rajztehetségéről írnék, kegyeleti okokból azonban most ezt mégsem teszem. Az azonban biztos, hogy ő az egyik, de bizonyosan nem az egyetlen, akivel kapcsolatban szeretnék maradni azután is, miután véget ér a viski munkám.

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu