Levelek Viskről VI.

Ez a hét a farsang jegyében telt Visken is. Pénteken egész nap farsangoltunk, délelőtt a kicsikkel, délután nagyobbakkal. A gyerekek, ugyanúgy, ahogy Magyarországon is, a farsangnak a vidámságát, játékosságát, az önfeledt szórakozás lehetőségét látják és élik meg.

Van egy nemzetközi mozgalom, Hit és Fény a neve. Cubik Laci tanár úr, viski barátom néhány hete már elvitt hozzájuk. Ő aktívan részt vesz a munkájukban és örülök, hogy megismerhettem őket. Aknaszlatinán vettem részt már másodjára a rendezvényükön a tegnapi napon. Itt is a farsangról szólt a szombat. Az egész programot a vidámság jellemezte és azok a fogyatékkal élő emberek, akikről a Hit és Fény gondoskodik, ugyanolyan boldogsággal élték meg ezt a napot, mint egészséges társaik.

A Hit és Fény Visken gyertyaöntő üzemet is működtet, vezetője Szabó Lajos István. A técsői szervezet neve Almáskert, vezetője Botos Adrienn. Főképpen a fogyatékkal élő emberek közösségi életét segítik, vállaltan keresztény elvek mentén. Rendezvényeiken a bibliából olvasnak fel magyarul és ukránul, kézműves foglalkozásokat tartanak és még sok-sok programmal segítik a sérültek közösségben élését.

Harmincnégy közösség működik Ukrajnában, legtöbb a lembergi járásban. A técsői csoport a huszti közösséggel tart fenn szoros kapcsolatot, de rendszeresek a más csoportokkal való találkozások is. Szombaton tíz sérült ember, valamint a segítőik, kísérőik vettek részt az aknaszlatinai farsangon, ahol nem csupán beöltöztek ez alkalomból jelmezekbe, hanem közösen részt vettünk velük együtt egy kis előadásban is.

A Hit és Fény Franciaországban alakult 1971-ben, római katolikus vallásúnak indult, tapasztalatom szerint Kárpátalján mindenféle hitű, vagy meggyőződésű ember részt vesz a munkájukban.

Úgy látom, hogy a segítés, gondoskodás, közösségépítés fontosabb szempont, mint a hitbéli kérdések. Jó volt ismét velük lenni, legközelebb várhatóan a márciusi rendezvényükre fogok elmenni. Annak különösen nagy ereje van, ha nehéz sorban élő közösségek a közöttük élő, valamilyen okból kisebbségbe került embertársaikon igyekeznek segíteni odafigyeléssel, jó szóval, támogató szándékkal. Ez nem anyagi kérdés, hanem attól teljesen független, annál jóval több.

Amikor ezeket a leveleket írom, akkor kizárólag az a szándék vezet, hogy a magam kevés eszközével hírt adjak egy közösségről, amely közösség reményeim szerint nemcsak nagyon szép és gyötrelmes múlttal rendelkezik, hanem olyan jövővel is, amely megtartó és építő erővel is bír. Egy valamit elvként határoztam el, hogy ezen a fórumon nem gyűjtök adományokat és nem keresek ügyekhez pénzügyi támogatókat. Azonban, ha valakit megérint Visk szellemisége és ezért segíteni szeretne, erre lehetősége van mindenkinek és ezek a lehetőségek nyilvánosan elérhetőek.

Annak ellenére tehát, hogy ennek a blognak más a célja, mégis kaptam két közvetlen támogatást, amelyeket már eljuttattam Viskre, amelyet ez úton is szeretnék megköszönni Papp Erzsébetnek és San Franciscó-i családjának, férjének, valamint Warrennek és egyetemista lányának, Jázminnak, barátjának, Bennek, továbbá Auer Józsefnek és családjának, feleségének, Henriettének és lányaiknak, Laurának és Grétának a Vas megyei Vépről.

Támogatásuk jó helyre került és nekem is jól esik, hogy a sok lájkon kívül visszaigazolódik, hogy megérint néhány ismerősömet az, amit írok.

Aztán kapok más visszaigazolást is persze, ahol vadidegenek, vagy Viskről elszármazott „ismeretlen barátok” találnak meg és írnak nekem.

Van úgy, hogy nem közvetlenül nekem írnak, hanem egy lelkes patrióta csapat által működtetett honlapon keresztül adnak további hitet és erőt a munkámhoz. Ez a honlap a Kárpátalja, szeretlek, érdemes olvasni. Itt írt hozzászólást többek mellett Csík István is. Levelét szó szerint ide másolom:

„Hát ez a mi drága Viskünk… A levélben említett Csík István Édesapám volt, kántortanító, igazgató, amolyan „falu lelke”, nem tudott úgy elmenni egy kisgyerek mellett, hogy „tanítóbácsisan” meg ne simogassa a fejét: „szervusz, te kis magyar!”. Hát ilyen volt Ő….

Visk volt számára a „minden” és a viski nép (ahonnan származott), ez az „intelligensen kurucos, rebellis, szabadságharcos, vastagnyakú kálomista társaság” – ahogy szoktam mondani. A szakmám miatt messze kerültem Visktől: a lembergi egyetem után és a Voronyezsben kötelezően ledolgozandó három év után ismét Lemberg (Kárpátalján a villamosmérnöki szakmámban akkor még nem volt munkalehetőség), azután Munkács, Ungvár és végül Budapest. És mindentől függetlenül: örökre Visk és a viskiek és az örökös meghatódottság és néha bizony lelkiismeret-furdalás, hogy nem ott vagyok, ahol most mindenért küzdeni kell, és mások küzdenek…Drága Visk…."

Köszönöm Csík Istvánnak és köszönöm Visknek.

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu