Rákóczi utolsó éjszakája itthon

II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem, amikor már elvesztette hitét abban, hogy a bécsi császári udvar megtartja ígéreteit, Nagy Péter orosz cár segítségét akarta kérni.

Természetesen Munkács várából indult a hosszú oroszországi útra. Csontig hatoló hideg volt, komoly hóesés nehezítette útját. Korán rá is esteledett, csak a Vereckei-hágó környékéig jutott el.

Éppen Zavadka határában járt, amikor a zord időjárási viszonyok miatt nem folytathatta útját, ezért eldöntötte, hogy a faluban tölti az éjszakát. A monda szerint a fejedelem a kis község egy rozoga házikójában szállt meg kíséretével. A jószívű házigazda élelemmel kínálta a vendégeket, akiknek kilétéről mit sem sejtett, mert Rákóczi arról hallgatott.

Késő este volt, amikor nyugovóra tértek. A fejedelemnek pihenőhelyül egy kecskelábú faasztal jutott. Le is feküdt alkalmi ágyára, de mivel nem tudott aludni, az éjszaka folyamán az asztalba faragta nevének kezdőbetűit.

A parasztember és családja, valamint az egész ruszin falu lakossága ezután ereklyeként őrizte az asztalt, amely minden bajtól és veszedelemtől megvédte otthonukat.

Greguss Imre Rákóczi lovon c. festménye (forrás: Kieselbach Galária)

S hogy ne csak a mesét mondjuk el, lássuk a történelmi tényeket is. Így ír erről az éjszakáról Márki Sándor a 20. század első évtizedeinek neves történésze:

"Pénteken, februárius 20-ikán Pudpolóczon, a mai Vezérszálláson át ment Alsó-Vereczkére s onnan intézett nyilt levelet a szövetkezett rendekhez. Károlyira várakozva, a fejedelem a tervezettnél tovább maradt Alsóvereczkén. Azután átment a szomszédos Zavadkára s Istennek ajánlván a nemzetet és önmagát, sok szolga- és udvari nép kíséretében elhagyta a hazát."

Források:

Szépasszony dombja - Kárpátaljai történeti és helyi mondák, szerk. Dupka György, Zubánics László, Intermix Kiadó, Budapest, 2014. (Online is elérhető: mek.oszk.hu)

Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc (1676-1735) (Online is elérhető: mek.oszk.hu)