Levelek Viskről VIII.

Tavasz van. Visszavonhatatlanul, még akkor is, ha ma is télikabátban mentünk ki a szabadba. Az első tavaszom Visken, Kárpátalján. A tél elmúltával a táj zöldebbre váltott és a természet bár még inkább a szürke arcát mutatja, a tavaszi megújulás Viskre és Kárpátaljára is beköszöntött. Ez jelenleg leginkább abból látszik, hogy a hó elolvadása után a vízzel teli gödrökben bukdácsolunk, amit eddig a hó elfedett. Az őszhöz képest ezek a lyukak az utakon és az elvétve megtalálható járdákon csak egyre nagyobbak lettek. Jól is jött a tél vége, mert a nagy hideg, a sok szürkeség kicsit rányomta mindannyiunk életére a bélyegét.

Ez nálam abban jelent meg – és elnézést a következő mondatok szokatlanul személyes jellegéért -, hogy valójában első alkalommal, amióta itt vagyok Visken, volt egy kis honvágyam az elmúlt időszakban. Volt egy kis hiányérzetem a családom, az otthoni barátaim iránt.

Fotó: Tavasz a huszti templomkertben (forrás: TuNo)

Valahogy mégis rendszerben működnek a dolgok, ugyanis Édesapámnak „éppen” csütörtökön volt dolga Ungváron és Mátészalkán, így pénteken és szombaton együtt lehettünk Visken és eltöltöttünk egy szép estét Huszton. Édesapám egy ügyvéd kollégájával látogatott meg. Jó érzés volt látni, hogy – bár édesapám kollégája számára sem ismeretlen Kárpátalja-, a beszélgetésekből kiderült számomra, hogy ő is örül az itteni magyarság összetartás-összetartozás kapcsán kifejtett tevékenységének és elismerően szólt a mi munkánkról is.

Érdekes volt, ahogy Visken rácsodálkozott minden, magyarsághoz köthető épületre és külön kérte, menjünk vissza, hogy lefényképezhesse az ukrán nyelvtörvény kapcsán megindult aláírásgyűjtésre buzdító magyar nyelvű plakátot.

Az ukrán nyelvtörvény tervezetről annyit kell tudni – és ezt csak azoknak a barátaimnak írom, akik esetleg nem követik napi szinten az ukrajnai eseményeket-, hogy a soknemzetiségű Ukrajnában gyakorlatilag minden közintézményben, az élet legtöbb területén az ukrán nyelvet kellene használni. Nyilvánvaló, hogy a szándék elsődlegesen az orosz nyelvhasználat ellen irányul, azonban Ukrajnában tucatnyi nem ukrán nemzetiségű él. Az Európába tartó Ukrajna ezzel a lépésével nem közeledne, hanem éppen távolodna onnan, ahova jutni szeretne.

Persze mindig kettős érzésem van, ha a nemzetiségi jogok csorbításáról, vagy kiterjesztéséről hallok a Magyarországot körülvevő országokban. Ugyanis a nagyon ellentmondásos ukrajnai nemzetiségi viszonyok kapcsán megemlítendő, hogy például a magyar zászló széles körben használható, míg Romániában még a székely zászló használata is sokszor bírósági eljárást von maga után.

Az is igaz persze – és ez megint egy személyes vélemény-, hogy a külhoni magyarság jogainak tekintetében valamennyi szomszédos országban jócskán van tennivaló. Ezeknek a tennivalóknak a milyenségét és a nagyságrendjét jól meg tudjuk határozni abból, hogy hogyan viszonyulnak a környékbeli ország vezetői a magyarság nemzeti ünnepeihez.

Közeledik március 15-e. Az ünnepnap pont a munkahét közepére esik. Nekem a mai napig megszokhatatlan, lévén, hogy több március 15-ét, vagy október 23-át ünnepeltem az erdélyi magyarok körében, hogy ezeket az ünnepeket nem tudják a határon túli magyarok úgy megünnepelni, ahogy arra a magyarországiaknak lehetőségük van. Ez különösen igaz a munkanapra eső ünnepeinkre, hiszen munkaszüneti nap híján az ünneplés lehetőségei is korlátozottak.

Fotó: Petőfi és Kőrösi program Facebook-oldala

Közben pedig mégsem igaz, amit írtam. Kolozsváron, vagy a tömbmagyarság által lakott Székelyföldön hihetetlen erővel jelenik meg az ünnepek tisztelete, szeretete, méltósága. Valószínűleg ebben az is benne van, hogy az ünnepek alkalmasak arra, hogy még inkább kifejeződjön a külhoni magyarok magyarsághoz tartozás érzése.

Míg Magyarországon sokszor az volt az érzésem, hogy a nemzeti ünnepeknek a szabadnap jellege dominált, addig Erdélyben ez egyfajta nemzeti büszkeség ünnepe is volt. Nehéz ezt az érzést pontosan leírni, mert nagyon összetett érzésegyüttes, amelynek megélését az ünnep közeledtével is mindenkinek szívből kívánom. Én ezt mindig azzal tudtam a leginkább mások számára érzékeltetni, hogy számomra egészen másként cseng a Himnusz Erdélyben. Másként lobog a magyar zászló a Kárpátok lábánál.

Nagyon várom, hogy március 15-e kapcsán milyen benyomások fognak érni. Mikor ezeket a sorokat írom, szombat este van. Másnap kezdődnek a kárpátaljai ünnepségek, amelyek eltartanak a jövő héten is. Több helyen ott leszek. A vasárnap és a jövő hét eseményeiről a következő levelemben fogok beszámolni.

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu