Levelek Viskről XVI.


Ha van egy, az adott településre jellemző szakma, akkor az Visken a csuhéfonás mestersége.

Önkéntes munkám kezdetén, az elsők között a csuhéfonás évszázados hagyományával találkoztam, azóta pedig naponta szembesülök azzal, hogy ez a Magyarországon gyakorlatilag elfeledett szakma, milyen kötőerővel van jelen Visk midennapjaiban.

A Kárpátalja című újság 2008. május 9.-i számában, a „Kézműves ünnep és szakmai továbbképzés Visken” című írása szerint, abban az időben Visken ezernégyszáz (!) magyar asszony és serdülőkorú él csuhéfonásból. A szám legalábbis érdekes adatnak tűnik Visk magyar lakóinak számarányához képest, az azonban bizonyos, hogy a csuhéfonás Visk mindennapjainak a része. Az már egy másik kérdés, hogy ebből a mesterségből még senki nem gazdagodott meg a városban. Annak ellenére nem hozott látványos pénzügyi gyarapodást, hogy a csuhéművesek termékei eljutnak Japánba, Hollandiába, Csehországba, Németországba, a balti államokba és persze Magyarországra.

A marketinghez nem értek, de talán, ha egy összefogott, koordinált termékértékesítési koncepció mentén folyna a táskák, gyerekjátékok, Thonet párnák, edényalátétek, lábtörlők értékesítése, akár például a különböző vállalkozás fejlesztési támogatások igénybevételével, akkor a haszon is túlnyomórészt a gyártóknál maradhatna.

A csuhékészítés egyébként az iskolai oktatás keretében is jól alkalmazható lenne, ugyanis ez a tevékenység inkább a képzőművészethez hasonlít a kézügyesség és a kreativitás kombinációja miatt, így alkalmas a készség és képesség fejlesztésre. Jó hír, hogy Visken a fiatalok gyakran foglalkoznak az iskolai programok keretében is a csuhékészítéssel.

Ennek a tevékenységnek az egyik mestere, és népszerűsítője Szenek Zita népművész. Zita néni óvónőként évtizedeken keresztül tanította magyarul az óvódásokat, magyar meséken keresztül elültetve bennük a magyarsághoz való tartozás örök parancsát. Ma már talán nem tűnik nagy tettnek az, hogyha a magyar gyerekek magyar meséken nőnek fel, de mindez a Szovjetunióban nem volt magától értetődő. Zita néni nemcsak érték mentő, de értékteremtő is. Szőttesei, könyvei, történetei mind mind a múltunk megőrzésének dokumentumai, és nemcsak Visk múltjáé, de az egyetemes magyarságé is. Gyakran megfordulok Zita néninél, aki mindig szeretettel fogad és mesél mindarról, amit sok megpróbáltatással teli élete során a világról megtudott. Ő is azok közé a viski emberek közé tartozik, akik egy kicsit engem is mássá és talán jobbá is tettek. Zita néni úgy érzem, hogy egy kicsit talán megszeretett, bizalmába fogadott. Mesélt édesanyjáról is, és arról, hogy van egy vers a birtokában, amelyet édesanyja fiatal lányként kapott a szerelmétől. A vers szerzőjét Godó Jánosnak hívták. Tizedesként szolgált a magyar honvédségben. A verset 1940. augusztus 30-án írta Godó János Nagy Irénnek, Szenek Zita néni anyukájának.

Álljon itt a vers:

Felelj nekem…

Hitted-e, hogy mindig szerettelek?

Mióta álmodok és mióta élek,

Vágyú ifjú lelkem minden rebbenésén

Mint szelíd tavon úgy ringott a képed

S ábrándjaimon folyton hívtalak

Mindig örökké, soha mást csak téged

Hitted-e, hogy mindig kerestelek?

A felhőben, a virágban, a dalban

A szél zúgásban, hangodat, s csókodat

A napból hulló meleg sugarakban,

Hogy bárki légy, s az élted bárhol is éled,

Mindig, örökké, soha mást

Hitted-e, hogy a tiéd vagyok?

S te az enyém, ugye hogy te is érzed?

Míg rám hajolva könnyes szemem nézed oh!

Oh! ilyen lánggal nem lehet szeretni,

Mindig, örökké, soha mást csak téged

Te mondtad ezt az őszi délutánon,

Amíg a nap aranyrózsát dobott

A domb fölé, hol piros levelek közt

A nyár a szerelemről álmodott.

Te mondtad így, belém szeretve vágyad

Mely kint a tűz emészt s azóta is éget

Hogy ily forrón nem lehet szeretni,

Mindig, örökké, soha mást csak téged!

Visk 1940. évi augusztus hó 30-án

Godó János Rahón esett el, halálának pontos időpontja nem ismert. Valószínűleg - legalább is így képzelem- ez a vers egyszerre volt gyötrelmes emlék Zita néni édesanyjának, fájdalmas emlék az elvesztett szerelme miatt, de egyszerre lehetett édes emlék is, ami erőt adhatott neki a nehéz időkben.

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu