Tiszta Kárpátalja Gondnoki Hálózat — egy csapat, amelynek tagjai szívvel-lélekkel tenni kívánnak a s

Manapság egyre nagyobb jelentőséggel bír a környezetvédelem ügye. Ennek jegyében indult útjára 2017-ben a Tiszta Kárpátalja nevű környezetvédelmi program, amely megyénk kulturális, történelmi és turisztikai nevezetességei környezetének rendezését, a települések közterületének rendben tartását vállalta fel. E projekt része a Tiszta Kárpátalja Gondnoki Hálózat. A minap ennek megálmodóival és vezetőivel, a nagyberegi Bíró Andrással és Rágyik Mihállyal beszélgettünk el.


— Honnan jött e projekt elindításának ötlete?


Bíró András: — Honismereti vezetőként dolgozom, így sokat megfordulok azokon a szívünknek kedves, illetve turisztikai szempontból is kiemelt helyszíneken, mint a vereckei emlékmű, a huszti várrom, a tiszaújlaki turulos emlékoszlop, vagy a Tisza forrása. Sajnos, korábban sokszor az volt a tapasztalatom, hogy rendezetlen, szemetes volt ezen emlékjelek környéke, miközben ünneplőbe öltözött szívvel indultunk ide. Akárcsak másokat, engem is zavart ez… Aztán néhány éve a Tisza forrásvidékénél túráztunk egyik magyarországi barátunkkal, akinek elmondtam, hogy jó lenne létrehozni egy olyan egyesületet, formációt, amelynek tagjai segítségével orvosolni tudnánk ezt az áldatlan állapotot. Ő támogatta ezt az elképzelést, elmagyarázta, mit és hogyan lehetne lépni ez ügyben. Ezt követően, úgy három éve pályázatot nyújtottunk be e témában a Bethlen Gábor Alaphoz, el is nyertük a támogatást, s belevágtunk…


A későbbiekben tovább fejlődött, bővült e kezdeményezés, miután felkarolta azt a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete, illetve Magyarország kormánya, személy szerint Grezsa István, aki jelenleg miniszteri biztosként tevékenykedik. Tiszta Kárpátalja nevű környezetvédelmi programunk két részből áll: egy gondnoki hálózatból, amelyet jómagam irányítok, illetve egy önkéntes mozgalomból, amelynek koordinálója a KMKSZ ISZ.


Rágyik Mihály: — Sokat túráztunk együtt, felkeresve a magyarság számára kiemelten fontos emlékhelyeket. Sok csalódás ért bennünket, amikor azt láttuk, hogy milyen állapotok fogadtak bennünket ezeknél… S bennem is megfogalmazódtak azok a gondolatok, amelyekről Andris beszélt az imént: miért ne lehetne rend, tisztaság, szép környezet itt, ahová jólesik eljönni a családdal, turistákkal?! Amikor a megvalósítás szakaszába lépett a projekt, akkor a terepmunka irányítása jutott nekem. Jó dolog, hogy csupa olyan ember jelentkezett csapatunkba, akik mindannyian szívvel-lélekkel tenni akartak a tiszta Kárpátaljáért!


— Kik a gondnoki hálózat résztvevői?


Rágyik Mihály: — Csapatunk magját a nagyberegiek adják, ugyanakkor számos közös akciónk van a KMKSZ ISZ tagjaival, a helyi polgármesteri hivatalokkal, valamint más civil szervezetek, önkéntesek részvételével.


Bíró András: — Minden évben meghirdetünk közös akciókat, amelyek során együtt dolgozunk az önkéntesekkel a kiemelt helyszíneken, például Tiszaújlaknál, Vereckén. Nagyon jó közösségteremtő és –erősítő rendezvények ezek. Ugyanakkor el szeretném mondani, hogy van egy elvünk: amikor felkérnek bennünket, hogy rendezni kellene például a temetőkertet valamelyik településen, akkor aláhúzzuk, hogy mi készek vagyunk segíteni a helyi közösségnek ebben, viszont ne várják el, hogy mások helyett dolgozzunk!


— Az ilyen munkához komoly eszközökre van szükség…


Rágyik Mihály: — Így van! Legfőképpen a bozót irtására és a fű kaszálására alkalmas eszközöket szereztünk be, ezen belül benzines fűkaszákat, fűrészeket… Emellett elengedhetetlenek az olyan kéziszerszámok, mint a gereblyék, villák, valamint a nagy erővágók, amelyekkel vastagabb ágakat is le tudunk vágni akár létra nélkül is.


— Legutóbb, Zsukovszky Miklós esperest, a derceni önkéntes tűzoltók vezetőjét kérdeztük arról, hogy hány bevetésen vettek részt… Önök számon tartják, hogy hányszor dolgoztak a terepen?


Bíró András: — Őszintén szólva már elveszítettük a fonalat… Nem véletlenül, hiszen Vereckén, a szerednyei várromnál stb. például kéthetente legalább egyszer megfordulunk. Ha ritkábban is, de rendezzük a derceni emlékpark, a Csomán lévő honfoglalási emlékpark és más kiemelt objektumok területét. Nem kis szám jönne ki, ha összeszámolnánk, hány „bevetésen” vettünk részt…


— Hogyan fogadják akcióikat a környéken élő emberek?


Rágyik Mihály: — Kifejezetten pozitívan, mégpedig attól függetlenül, hogy magyarok, vagy más nemzetek által lakott településről van szó! Ugyanúgy halljuk a „Köszönjük, fiúk!”, mint a „Molodci hlopci!” szavakat… S ugyanez a helyzet a turistákkal is: vadidegen emberek jönnek oda hozzánk, amikor érkezésükkor felfüggesztjük a munkát, hogy megszorítsák a kezünket, megveregessék a vállunkat, megköszönjék a munkánkat. Nem egyszer elmondták, hogy korábban még igazi bozót volt körös-körül, most viszont már rendezett terep várja őket. Ez is hatalmas motiváció számunkra!


— Mit tapasztalnak, a helyiek igyekeznek-e jobban megbecsülni a területet, miután látják, hogy Önök rendezték azt?


Bíró András: — Egyértelműen igen! Sőt, hozzátenném, hogy a helyileg illetékes szervezetek is. Példaként hoznám fel, hogy két évvel ezelőtt a Fekete-Tisza forrása még benne volt a programunkban, mostanra viszont kivehettük belőle — ott már nincs szükség a segítségünkre… Miután mi rendeztük a területet, a helyi erdészet is úgy érezte, hogy hozzá kell járulnia a hely karban tartásához: új esőbeállókat, kukákat helyeztek ki, igazán szépen megcsináltak itt mindent.


Rágyik Mihály: — Én egy másik példát említenék ennek illusztrálására. A huszti önkormányzat a korábbi években nekilátott és rendezte a huszti várrom területét, egy idő után viszont azt vettük észre, hogy nem halad ez a munka — ahogy megtudtuk, anyagi okai voltak ennek. Hangácsi István, a Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület vezetője hívta a figyelmünket arra, hogy érdemes lenne bekapcsolódnunk a helyi várromtisztítók munkájába. Ezért siettünk a husztiak segítségére, s az elmúlt évben négyszer is dolgoztunk ott, egy alkalommal az egyik helyi civil szervezettel közösen. Idén márciustól újra munkához láttunk ott. Később viszont már azt láttuk, hogy a husztiak ismét nagyon szép rendet csináltak a vár környékén.


Bíró András: — Örülünk, hogy a helyiek megbecsülik a sajátjukat, s tesznek ezért. Ha kell, mi mindig szívesen csatlakozunk hozzájuk — hívjanak bátran bennünket!


— A vereckei honfoglalási emlékmű a magyarság egyik ikonikus helye. Talán nem véletlenül érte annyi sok támadás tűzzel, festékkel…


Rágyik Mihály: — Ez a helyszín jelentette eddig talán a legnagyobb kihívást számunkra — s nem is a terület rendezése miatt… A vandálok által rámázolt sok festék volt az, amivel a legtöbbet küzdöttünk. De erről beszéljen inkább Andris…


Bíró András: — Idegenvezetőként dolgozom, s egyik alkalommal olyan csoportot kalauzoltam a hágóra, akik között székesfehérvári bencés öregdiákok is voltak. Miután hazautaztak, jelezték, hogy hozzá szeretnének járulni az emlékmű rendbe hozásához azzal, hogy festékmarót, illetve francia műemlékvédelmi szakemberek által kifejlesztett 30 liternyi olyan folyadékot ajánlanának fel ehhez, amellyel ha lekezelnénk az emlékművet, akkor a későbbiekben nem tapadna meg rajta a festék, vandálbiztos bevonat keletkezne rajta. Igen ám, de előtte el kellett távolítani a festéket. Meghirdettük az akciót, de kiderült, hogy a festékmaró nem eléggé hatékony. Nem adtuk fel, hanem azt találtuk ki, hogy le kellene égetni a festékrétegeket. A következő alkalommal már gázégőkkel, drótkefékkel felszerelkezve láttunk munkához, s az eredmény nem maradt el. Utána lekezeltük a felületet a francia gyártmányú anyaggal — úgy látjuk, hogy jól bizonyít!


— Jó dolog, amikor akadnak olyan segítőkész emberek, mint a bencés öregdiákok. A működéshez azonban nem elegendő ez, hiszen, például, a járművekbe, kaszákba, fűrészekbe üzemanyag kell, s más kiadásokkal is jár tevékenységük…


Bíró András: — Köszönettel tartozunk az anyaországnak, ezen belül az említett Bethlen Gábor Alapnak azért, hogy támogatják a munkánkat, lehetővé teszik, hogy eleget tegyünk feladatainknak. Bár minden évben meg kell ismételnünk a pályázást, jól működő, bejáratott út ez. A döntéshozók ugyanis látják mindazt, amit teszünk, s értékelik is a munkánkat!


— Nem csak a döntéshozók tájékozódhatnak erről, hanem mindenki, akit érdekel a környezetvédelem, hiszen saját Facebook-oldalt működtetnek…


Rágyik Mihály: — Igen, jelen vagyunk a közösségi portálon, ahol beszámolunk a történésekről. Itt olvashatnak erről, illetve üzenhetnek nekünk: https://www.facebook.com/tisztakarpatalja/.


Az interjút Bíró László készítette

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu