Milyen nyelveken beszéltek Lembergben 500 éve?

Érdekes és tanulságos írást közölt ezzel a címmel a lembergi Galinfo portál. Szerzője, Dmitro Dimigyuk, arról ír, hogy amennyiben valaki maga elé képzelné, hogy a XVI. század első felében jár-kel Lemberg piacterén, akkor számos náció képviselőivel találkozhatna itt: magyarokkal, zsidókkal, kozákokkal, oroszokkal, törökökkel, lengyelekkel, moldávokkal, ruszin-ukránokkal, örményekkel, olaszokkal, görögökkel, tatárokkal, skótokkal stb.

A szerző emlékeztet arra, hogy abban az időben a latin volt a nemzetközi nyelv, de csak az egyházaknál és a tudományban. E nyelv kapcsán megemlít egy humoros történetet, mely szerint Báthory István erdélyi fejedelem, Lengyelország királya, kiválóan beszélt magyarul és latinul, viszont egyáltalán nem ismerte a lengyel nyelvet, ezért tolmács révén kommunikált lengyel alattvalóival. Egyszer, amikor a lembergi érsekkel beszélgetett, gúnyosan megkérdezte őt: „Érdekes, hogyan lehet katolikus érsek az, aki nem ismeri a latint.” Mire ez utóbbi így válaszolt: „Pontosan úgy, ahogy lengyel király lehet valaki úgy, hogy nem tud lengyelül…”

Dmitro Dimigyuk arról ír, hogy abban az időben a lengyel volt a legelterjedtebb nyelv Lembergben, hiszen a XVII. század elején 20-23 ezren éltek itt, s a lengyelek tették ki a lakosság felét. A kereskedelem nyugati irányvonalának nyelve viszont a német volt, s a németek tették ki a céhesek és iparosok többségét is. A XIV. században hívta meg őket a városba a kereskedőkkel együtt az akkori uralkodó. Ők később átálltak a lengyel nyelvre (ehhez hozzájárult, hogy mindkét nép katolikus vallású). Később már kevesebb német érkezett, s több lengyel.

Megjegyzi, hogy a kereskedők között sok volt az örmény és az olasz. A velenceieknek még saját nagykövetségük is volt Lembergben. A remek kereskedők közé tartoztak itt az askenázi zsidók. A keleti nyelveket beszélő görögök voltak a tolmácsok, akik segítették az üzletek lebonyolítását.

A cikk szerint a magyar Báthory István uralkodása idején tömegesen érkeztek magyar kereskedők a városba, akik a bor fő beszállítói voltak. A legismertebb magyar család a Boim (Böhm) volt, amelynek alapítója Boim György, aki borral kereskedve tett szert a vagyonára. Pál (Paweł) nevű fia III. Vasa Zsigmond svéd és lengyel király udvari orvosa volt, míg Mihály (Michał) unokája az első jezsuita misszionárius, aki eljutott Kínába.

A szerző arról ír, hogy a Lemberg körüli kisvárosok piacain leginkább az ukrán (ruszka) nyelvet beszélték, mivel Galíciában főleg ukránok éltek, akiktől Lemberg a szükséges élelmiszerek túlnyomó többségét kapta.


„Nem az épületekben, hanem az itt élő különböző nemzetiségű, kultúrájú és vallású emberekben rejlik a Lemberg-jelenség. Ők hozták létre azt a multikulturális városi közeget, amely a mások iránti tiszteleten és türelmen alapult, s ami időszerű a jelen számára is” — zárja írását Dmitro Dimigyuk.


- lc -

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu