Grezsa István: „A magyar kormány szándéka változatlan: nincs felső határa a kárpátaljai támogatásokn

Mai interjúalanyunkat bízvást tekinthetjük tiszteletbeli kárpátaljainak: s nem csak azért, mert rengeteg támogatást köszönhetünk neki, hanem azért is, mert annyi sok időt tölt szűkebb pátriánkban. Grezsa Istvánnal, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztossal beszélgettünk el a minap az eredményekről, a tervekről, s kicsit a családi hátteréről is.


— Milyen évet zár a Miniszteri Biztosság?


— Mi — minden látszat ellenére — mindig jó évet zárunk. A nagyon rossz államközi kapcsolatok ellenére sikeres a Kárpátalja és Magyarország kapcsolatait fejlesztő program. Ráadásul, még mindig ott van bennünk az a lelkesedés, amit annak kapcsán érzünk, hogy a minap avattuk fel II. Rákóczi Ferenc lovas szobrát, ami egy sok évszázados álom valósággá válását jelenti. Egyébként elmondhatjuk, hogy úgy tért haza a Nagyságos Fejedelem, hogy el sem ment... Egy nagyon nagy siker ez számunkra, illetve bizonyos fajta elégtétel is, hiszen jól bizonyítja, hogy van értelme az erőfeszítéseinknek! S nem csak magáról a szoborról beszélek, hanem az azt körülvevő, e program keretében megújított Budapest parkról is. Kicsit előreszaladva elmondanám, lehetséges, hogy 2020-ban rendbe tesszük az itt lévő gyaloghidat is, hogy komplett legyen a felújítás.


— Az ünnepvárás időszakában bemutatkozott megyénkben a Kárpátaljai KultúrKaraván...


— Igen, ez is hozzánk köthető, s 2,5 milliárd forinttal támogatjuk a projektet. Az adventi időszakban még csak ízelítőt tudott nyújtani arról, hogy mi várható e program kereteiben a következő esztendőkben. A jövő évtől kezdve már színpadokat, illetve néhány kultúrházat hozunk majd rendbe, ahogy az Tiszapéterfalván, illetve Salánkon az elmúlt években már megtörtént. Kiemelném, hogy szükség is lesz a színpadokra, hiszen a Kárpátaljai KultúrKaraván arról szól, hogy el akarjuk ide hozni a magas magyarországi kultúrát. Annál is inkább, mivel — meggyőződésem szerint — a magyar kultúra a legerősebb a Kárpát-medencében, s ebből részeltetni szeretnénk nem csak az itt élő magyarokat, hanem a velünk élő többi nemzet képviselőit is.


E téma kapcsán elmondanám, hogy jó érzés volt látni a Veszett brigadéros című alkotást a magyar színházban, illetve megtapasztalni azt, hogy az ugyancsak az elmúlt évek erőfeszítéseinek köszönhetően létrejött Kárpátalja Néptáncegyüttes milyen komoly színvonalú munkát tud végezni már egy színházi produkció keretében is. Lehetőséget szeretnénk majd biztosítani a társulatnak mind a kárpátaljai, mind a magyarországi bemutatkozásra.


Örömömre szolgál továbbá az is, hogy több mint 580 néptáncos és népdalénekes vett részt korábban a Szól a fülemüle! tehetségkutató versenyen. Mivel gyerekekről van szó, látjuk, hogy biztosított az utánpótlás, illetve akár egy kifutási lehetőség is lehet azoknak, akik komolyan kívánják ezt folytatni.


— Több évre visszatekintő, nagy tömegeket megmozgató projekt a nyelvoktatási program. Az idén is töretlen ennek sikere?


— Valóban nagy sikernek örvend és töretlen érdeklődés mellett zajlik e program: annak ellenére, hogy évek óta jól látható az a szervezett magyarellenes kampány, amellyel Kijevben próbálkoznak. Azonban — legalábbis a nyelvoktatási projekt tanúsága szerint — nem bír ez komolyabb hatással itt, Kárpátalján. Megjegyezném, hogy az év elején volt egy kétnyelvű, ukrán és magyar, utánkövetéses reprezentatív szociológiai felmérés. A magam részéről leginkább arra voltam kíváncsi, hogy rávetültek-e a hétköznapi kárpátaljai emberekre az elmúlt 2-3 esztendő államközi kapcsolatai: érdekes módon nem... Ez is bizonyítja azt a tényt, amiről mindenki tud, aki itt él, vagy sokat itt tartózkodik, mégpedig, hogy komoly immunitással rendelkező ember a kárpátaljai.


— Mit emelne még ki e felmérés eredményei közül?


— Az ukrán és magyar nyelvű utánkövetéses szociológiai kutatásnak volt még egy érdekes eredménye, amely nem csak a magyarokra, hanem az ukránokra és a ruszinokra is vonatkozik. E szerint sokszor már önmagában nemzetiségnek tekintik azt, hogy kárpátaljai: kárpátaljai magyar, kárpátaljai ukrán, vagy kárpátaljai ruszin... Ez azt jelenti, hogy ezek az emberek kötődnek e vidékhez és egymáshoz, s mi a programjainkkal tovább szeretnénk erősíteni e kötődést.


— A nyelvoktatás és a kultúra mellett egyre nagyobb lendületet vesz a Magyar Házak Kárpátalján program. Mit tudna mondani ennek kapcsán?


— E program keretében egy nagyon tekintélyes épületet, az Osztrák-Magyar Bank épületét hozzuk rendbe Munkácson. Ez igazi és méltó központja lesz majd a magyarságnak. Továbbá felállítjuk majd azt a bizonyos Munkácsy-szobrot is, amely kapcsán már több mint száz évvel ezelőtt ígéretet tett Munkács tekintetes városa, hogy ezzel tiszteleg nagy fia előtt. Megjegyezném, hogy ebben az épületben kap majd helyet az OTP Bank helyi fiókja is.


Egyébként harmincegynéhány ingatlant vásároltunk az említett program keretében. Ez egy többéves munka volt és 3,5 milliárd forintos keretösszeggel dolgoztunk. E program immár felöleli az egész Kárpátalját: Rahótól kezdve, ahol a katolikus plébánia épületére került új emelet, egészen a lengyel-szlovák-ukrán hármashatár közelében lévő Viharosig, ahol a nagycsaládosok egyesülete számára vásároltunk meg egy panziót.


Folytatni szeretnénk e programot, s nagyon örülnénk, ha ennek keretében a régi pompájában szolgálhatná az itt élőket, illetve várná és csalogatná a turistákat a beregszászi Bethlen-Rákóczi kastély, illetve a nagyszőlősi Perényi kastély.


— Mekkora kerettel gazdálkodott maga a Miniszteri Biztosság az idén?


— A Miniszteri Biztosság számtalan programot támogat a Nemzetpolitikai Államtitkársághoz és más magyar kormányzati szervekhez hasonlóan. Ebben az évben körülbelül 850-900 millió forinttal gazdálkodtunk, de, reményeim szerint, 2020-ban már egymilliárd forint fölé nő e keret, hiszen annak ellenére, hogy rosszban van Kijev és Budapest, a magyar kormány szándéka változatlan: nincs felső határa a kárpátaljai támogatásoknak... Teljesen jó és normális dolog ez, mert nem szabad hagyni, hogy a kárpátaljai magyarság leszakadjon az anyaországtól, illetve a Kárpát-medence többi magyar közösségeitől, amelyek a fejlődés egyértelmű jeleit mutatják.


A mi feladatunk változatlan: gazdasági támogatás, így az Egán Ede-program, vetőmagprogram a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségén keresztül, s számtalan, az élet minden területét érintő támogatás — a bérkiegészítésektől kezdve az óvodaprogramon keresztül az iskolák felújításáig. Számtalan olyan magyar állami segítség áramlik Kárpátaljára, ami lehetővé tesz egyfajta kibontakozást.


Ezzel párhuzamosan nagy hiányérzetünk is van, hiszen immár negyedik éve nem tudjuk felhasználni azt az ötvenmillió eurós segélyhitel-keretet, amit Magyarország kínált fel infrastrukturális fejlesztésekre, nem nyíltak új határátkelők — még a már megépült Nagypalád–Nagyhódos közötti átkelő sem. Arról nem is beszélve, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a Csap-Záhony átkelőn... Nem épült meg a Beregszászt elkerülő út, ami feltétele lenne annak, hogy Asztélynál is elinduljon, illetve elkerülje a várost a teherforgalom. Miközben az Európai Unióba igyekvő Ukrajnában egyre erősebben kiált források után az infrastrukturális lemaradás. Magyarország szívesen támogatná a szemét és a szennyvíz kezelését, a Tisza és a többi folyó tisztán tartását, új határátkelők nyitását, új híd megépítését a Tiszán Záhonynál, ha ukrán részről lenne erre vonatkozó hajlandóság. S még számtalan olyan dolog kellene, ami Kárpátalja egészét felzárkóztatná a Kárpát-medence szintjére. A mi dolgunk ugyanis az, hogy ne csak a magyar közösséget támogassuk, hanem, erőnkhöz mérten a többségi nemzetet is...


— Ennek jó példája az egészségügy, a szociális szféra...


— Valóban... Magyarország évek óta nagy segítséget nyújt Kárpátaljának a kötelező védőoltások programjának teljesítéséhez, beleértve a kanyarójárvány elleni harcot, a veszettség elleni védőoltások pótlását stb. Egyébként jelenleg is Budapesten, hűtőszekrényekben várakozik az a több százmillió forint értékű vakcina-adomány, ami kizárólag arra vár, hogy a megye kormányzója aláírja a befogadó nyilatkozatot. Nagyon szeretnénk, ha már januárban eljutna ez Kárpátaljára. A hasonló vakcina-programok ugyanis hasznosak mind Ukrajnának, hiszen emelkedik az átoltottsági arány, mind Magyarországnak, mivel erősödik a közegészségügyi határvédelem. Ennek kapcsán megjegyezném, hogy Magyarország még az Európai Unión belül is az elsők között van a közegészségügy szempontjából, aminek alapja a gyermekkori kötelező védőoltások 100 százalékos átoltottsága.


A vakcina-program mellett folyamatosan egy csomó szociális segély juttatunk el mindenfelé. Éppen a napokban — s ez csak egy nagyon apró szelete ennek az ügynek — a Miniszterelnökség munkacsoportjának adományát vittük el a beregszászi 5. sz. óvodába, ahol bennlakásos formában foglalkoznak a nehéz családi körülmények közül érkező kicsinyekkel.


— Végül egy utolsó téma: ahhoz, hogy sikeresen és eredményesen végezhesse felelősségteljes munkáját, szüksége van egy biztos családi háttérre. Mit tudhatunk erről?


— Valóban, évente százezer kilométert is utazunk, s nagyon, de nagyon jó dolog, hogy tudom: várnak odahaza... Feleségemmel, Ildikóval, aki családorvos, három felnőtt fiunk van. Mivel ők már kirepültek a családi fészekből, ketten maradtunk odahaza, így kicsit „újra kellett gombolnunk” a magánéletünket, jobban egymásra vagyunk utalva. Egyébként a feleségem bíztat mindig a kárpátaljai munkára, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy előrelépést tudjunk elérni. A fiaink közül kettő is külföldi diplomáciai szolgálatot lát el: a legnagyobb, Csaba Kolozsváron, míg a középső, Bence Ankarában. A legfiatalabbat, Ferencet Budapesthez köti a munkája, de ő legalább gyakrabban hazalátogat…


Megjegyezném, hogy Kárpátalja a családi életünkbe is beavatkozott, ha szabad ezt mondanom — mégpedig a szó jó értelmében. Az a helyzet, hogy kárpátaljai a menyem, a legidősebb fiam felesége. Jó pár éve, kinevezésemet követően megkértem Csabát, hogy kísérjen el első kárpátaljai „bevetésemre”, amelynek keretében október 23. alkalmából mondtam itt ünnepi beszédet. Itteni látogatásunk során hangzott el annak a leánynak a neve, akit kalandos úton talált meg végül a fiam. Egymásba szerettek, majd összeházasodtak, s azóta egy csodálatos kis unokával, Zsófiával ajándékoztak meg. Sőt, már útban van testvére is, egy kisfiú... Egy tipikus Kárpát-medencei sztori az övék: Csaba Hódmezővásárhelyről került Budapestre, majd egy kárpátaljai lányt vett feleségül, s most Kolozsváron élnek, s ott születnek gyermekeik... Beszélhetünk tehát Trianonról, de nap mint nap látjuk, hogy összetartozik ez a régió, s jó volna, ha az itt élő összes nemzet is így gondolná ezt. Annak idején azért lett Trianon, hogy a nagyhatalmak kijátsszák egymással szemben a kis nemzeteket. A magyar kormánynak és a kormányfőnek viszont pontosan az a nagy víziója, hogy össze kell fogni e népeket, hogy komoly befolyást tudjanak gyakorolni Európa megújítására.


Ennek reményében kívánok Istentől megáldott karácsonyt, illetve boldog új esztendőt Kárpátalja minden lakosának!


Bíró László

Fotók forrása: Facebook










Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu