Dr. Hanusz Árpád: „Kárpátalját szeretni kell!”

Prof. Dr. Hanusz Árpád Professzor emeritus, a Nyíregyházi Egyetem Turizmus és Földrajztudományi Intézetének, valamint a Budapesti Gazdasági Egyetem KVIK Turizmus tanszékének tanára, ezt megelőzően tanszékvezető, intézetigazgató, egyetemi tanár. 1992-től a Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Falusi Turizmus Szervezet elnöke. Ismert és elismert turisztikai szakember. Számos kitüntetése, elismerése közül csak néhány: a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, a Nyíregyházi Főiskola Arany Érdemérme, Pro Geographia és Pro Tourismo díj, Ukrajna Turizmusáért díj, Kárpátalja Turizmusfejlesztéséért Oklevél. Nem mellékesen ő a kárpátaljai falusi turizmus elindítója. A szatmári emberek „tanár ura” egy kedves úriember. Vele beszélgettünk el a minap.

— Jól tudom, hogy két vonalon is kötődik Kárpátaljához?


— Igen! Az egyik az, hogy amikor kapcsolatba kerültem az ungvári egyetemi kollégákkal, ők igyekeztek bemutatni Kárpátalja földrajzi érdekességeit. Később pedig, amikor oktatni kezdtem a beregszászi főiskolán, s rám bízták a földrajzos terepgyakorlatok szervezését, évente más-más helyszínen tartottuk ezeket, így kiválóan megismerhettem a megyét. A másik vonal az édesapámmal kapcsolatos, aki a II. világháború idején Kárpátalján volt katona. Rengeteget mesélt ő erről a vidékről…


— Maradjunk az elsőnél, a turizmusnál. Ön évtizedek óta nagy segítséget nyújt abban, hogy képzett falusi vendéglátók fogadják a turistákat Kárpátalján. Mondana néhány szót a kezdetekről?


— A főiskolai terepgyakorlatok keretében elkerültünk a hallgatókkal Viskre, és az ottani pedagógus családok fogadtak be szállásra. A munka után esténként elbeszélgetve a vendéglátókkal megtudtam, hogy szívesen látnának ők vendégül Viskre látogató turistákat is. Mivel Magyarországon már működött a falusi turizmus, ezért javasoltam nekik, hogy vágjanak ők is bele!


Már akkor is meggyőződéssel vallottam, hogy a falusi turizmus tudja ápolni a hagyományokat, lehetőséget biztosít a hagyományok tovább éltetésére és megteremti a helyi termékek exportját, ahol a vevő helyben fogyasztja el vagy ajándékba viszi el a családok által előállított termékeket. Természetesen, mindez a turisztikai vonzerőt is biztosítja.

— Az anyaország előbbre tart ebben a szférában, de bizonyára találkozott ott negatív jelenségekkel is…


— Sajnos, igen… Magyarországon például mára a falvak javarészt elvesztették az eredeti funkciójukat. A falusi ember önellátó volt, és a megtermelt javaknak a feleslegét vitte csak a piacra. Ma már azt látjuk, hogy a falusiak a városi szupermarketekben vásárolják meg az alapvető szükségleteik kielégítéséhez szükséges termékeket. Amikor egy faluban zöldségboltot lehet látni, az már a funkció teljes elvesztését jelenti — az ottani emberek a saját szükségleteikhez sem képesek megtermelni az élelmiszert…


— A világjárvány hatalmas károkat okozott a gazdaságnak, s különösen sújtotta a turizmust. Önök ennek ellenére igyekeznek követni a trendeket a világ turizmusában, megismertetni ezekkel az ágazatban tevékenykedőket…


— A koronavírus kapcsán tényleg így van ez. Ráadásul szinte a sötétben tapogatózunk — nem tudjuk például, mikor lesz vége a világjárványnak… Ennek ellenére terveket szövünk. Jövőre például mindenképpen Kárpátalján szeretnénk megszervezni a fiatal falusi vendéglátók továbbképzését. Szeretnénk megismertetni velük, azokat az új dolgokat, amelyeket Nyugat-Európa falusi turizmusa követ, s amelyekre még Magyarországon is csak most hangolódunk rá. Európa nyugati felén a falusi vendégfogadó házakra nem mint csillagtúra-központokra tekintenek a turisták. Ez már egy hosszabb folyamat eredménye, amire magam is folyamatosan felhívtam a kárpátaljai falusi vendégfogadók figyelmét, hogy ne csak azt a vendéget fogadják, aki megalszik, majd reggel elmegy, este pedig visszajön. Ehelyett próbálják azt megvalósítani, hogy minél több olyan vendégház legyen, amely teljes, komplex szolgáltatást képes nyújtani a vendégnek. Tematizálni kell a vendégházakat annak függvényében, hogy milyen speciális igényeket tud kielégíteni. Pontosan tudni kell, hogy ki a potenciális vendégkör, mert csak így lehet hatékony marketing munkát végezni. A rekreációra vágyó vendégek részére legyen medence, a családosoknak mini játszótér, állatsimogató stb. Érdemes ugyanis a nemzetközi trendekhez igazítani a kínálatot.


— Mi az, amin változtatni kellene, vagy amit be kellene vezetni?


— A turizmus sikere a folyamatos fejlesztésben rejlik. A változtatási igény a turisták részéről tapasztalható. Nem elegendő az, hogy képzett, szakértelemmel rendelkező falusi vendéglátók fogadják őket. A falusi vendégházak igazi rekreációs központokká kell, hogy váljanak, amelyekben a vendégek nem csak alszanak és étkeznek, hanem hosszabb időt eltöltve a pihenésüket is szolgálják. Természetesen közben megismerkednek Kárpátalja turisztikai értékeivel, hagyományaival is.


Azokat az élő hagyományokat, amelyek még megvannak — legyen az a néptánc, népművészet, népszokások — mindenképpen tovább kell működtetni, ha még van, aki tudja csinálni. Érdekes dolog, hogy a turizmusban mindig valami újat akarunk mutatni a vendégnek, de ebben az újban ott kell, hogy legyen a régi hagyomány is: az, amit nem kell tanítani a falusi embereknek, ami régen apáról-fiúra szálló ismeret volt. Ez a tudás ugyanis valós, és vonzerőt jelent az új nemzedék számára, hiszen ilyet máshol már nem lát a turista! Fontos az interaktivitás, hiszen nem elég elmesélni, például a pokrócszövés technikáját, folyamatát, azt be kell mutatni, sőt be kell vonni ebbe a munkába a vendégeket is… Magyarország területén, sajnos, már nem tudunk bemutatni sok korábban működő hagyományt. Kárpátalja egyfajta fáziskésésben van hozzánk képest és ezzel pedig egy olyan turisztikai lehetőséget, vonzerőt lehet teremteni, ami a terület egyediségét jellemzi.


Megfigyelhető, hogy a többségi nemzet képviselői, az ukrán turisták is szívesen vesznek részt a falusi turizmus keretében szervezett programokon, gasztronómiai fesztiválokon és a hagyományőrző rendezvényeken.


— Mi a véleménye a különböző fesztiválokról, amelyek gombamód szaporodnak manapság?


— Addig, amíg arról szól egy fesztivál, ami a címe — például egy brindzafesztivál a brindzáról —, addig az rendben van. Amikor viszont erre a fesztiválra is meghívnak egy-egy neves előadót és ez jelenti majd a vonzerőt, nem pedig a brindza, akkor, sajnos, elveszíti a jelentőségét az adott fesztivál… Szomorú, de Magyarországon ennek estek áldozatul a kulturális értékeket és a helyi gasztronómiát népszerűsítő fesztiválok, amelyek mára egyszerű falunappá silányodtak.


Nagyon jó lenne, ha meg tudnánk menteni ettől Kárpátalját, s az ottani autentikus fesztiválok nem mennének el hasonló irányba, amikor kommersz programokkal hígítják fel az igazi néphagyományt, a turisztikai vonzerőt.


— Jómagam is hallhattam Öntől, hogy Kárpátalja a kedvence…


— Bevallom őszintén, az egész Kárpát-medencén belül Kárpátalját, az Észak-keleti Kárpátokat tartom a legérdekesebbnek! Ez a legváltozatosabb vidék, ahol nagyok a váltások viszonylag kis területen: akár morfológiai, akár kőzettani, talajtani szempontból. Földrajzos szakmai szempontból, vagy akár turisztikai szempontból is vizsgálva a „népek országútjának” nevezett területen nagyon sok nemzet hagyta ott a kéznyomát. A különböző tájegységek találkozása a legdinamikusabb terület: Kárpátalja most pont ilyen… A hegyvidék és a síkvidék találkozása a legérdekesebb — itt találkoznak a különböző kultúrák, gazdaságok. Más volt a hegyvidéki ember kultúrája és a síkvidéki emberé, más-más volt az általuk előállított termék. Az Észak-kelet Kárpátok és az Alföldünk találkozásánál kialakult gazdasági erővonalak, a malomvonalak, a vásárvonalak biztosították a terület folyamatos fejlődését.


Az is közrejátszhatott abban, hogy kedves lett számomra Kárpátalja, hogy a Börzsönyben születtem, ott töltöttem a gyermekkoromat. A ’70-es években elkerültem Nyíregyházára, de a síkvidék nem lett a kedvencem. Legközelebb az Észak-keleti Kárpátok voltak és ezek emlékeztettek mindig a gyermekkori emlékekre.


Ha egészségem engedi, a továbbiakban is azon leszek, hogy valóban jól működő, színvonalas legyen a falusi vendéglátás Kárpátalján. Meggyőződésem, hogy amennyiben egy picit is sikerül javítani az itt élők életkörülményeit, ha ők is örömüket lelik a munkában és meg is élnek belőle, az nagyobb segítség bármiféle hitelnél…


A képzések kapcsán a humán erőforrás biztosított, a pályázatok az infrastruktúra fejlesztését eredményezték, tehát bízzunk benne, hogy a járvány leküzdésével egy új korszak nyílik Kárpátalja falusi turizmusában is.


— Végül térjünk át az interjú elején említett másik vonalra, amely édesapjával kapcsolatos. Mit kell tudni erről?


— Ő Huszton és Rahón volt katona, pontosabban határvadász 1938 és 1945 között. A front közeledtével kemény harcot folytattak a partizánokkal. Például a huszti várromban állomásozva egy támadás után vele együtt mindössze hatan maradtak meg a századából… Miután hazatért, olyan sok emléket mesélt el, amelyek gyerekfejjel nagyon megragadtak az emlékezetemben. Felnőtt koromban nagyon élveztem, hogy felismertem azokat a helyeket — főleg Rahó környékén — amelyekről ő mesélt: nem a konkrét épületeket, hanem tájat… A szűk völgyet, a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyását stb. A már említett huszti várat, amit nem csak a költő szavai alapján ismertem, hanem édesapám elmondásából, majd saját tapasztalásomból is! Soha nem tudtuk kihagyni e várat, ha arra jártunk… S később továbbadtam a hallgatóknak is azt az érzést, miszerint Kárpátalját szeretni kell!


Az interjút Bíró László készítette

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu