Bereczky István: „Értéket teremtünk a borral, ami az Isten által adományozott nedű”

A nagymuzsalyi Bereczky István vidékünk ismert borásza, a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületének elnöke, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnökségi tagja, a Beregvidéki Magyar Falusi Turizmus Egyesület elnöke. Nem mellékesen nagycsaládos édesapa. Vele beszélgettünk el a minap.



— Először talán szóljon a Kárpátaljai Magyar Borászok Egyesületéről. Mikor, s milyen céllal alakult a szervezet?


— Nem olyan régen, 2018 márciusában alakultunk meg hivatalosan. Egyrészt azzal a céllal, hogy létrehozzunk egy közösséget, egy kárpátaljai borászokból álló csapatot, illetve hogy közelebb vigyük egykori hírnevéhez a kárpátaljai borászatot. Az a helyzet ugyanis, hogy — bár vannak egyes, kimagaslóan jó példák — a kárpátaljai borászat összességében sokkal fényesebb időket élt meg a régmúltban. Hozzá kell azonban tenni, hogy az adottságainkból kiindulva arra vagyunk ítélve, hogy közelebb kerüljünk a világ elitjéhez…


Megjegyezném, hogy egy univerzális, kerek egész a mi csapatunk, hiszen minden, a szőlészettel, borászattal kapcsolatos kérdéskörben van szakember a tagjaink között. Hogy mást ne említsek, a növényvédelem terén például a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett okleveles agrármérnök, Barkaszi Ferenc, a borászatban pedig a Szent István Egyetemen végzett okleveles borász, Sass Krisztián, de még saját kádárunk is van az oroszi László Árpád személyében…



— Vannak-e fiatalok tagjaik között?


— Hála Istennek vannak, többen is! A teljesség igénye nélkül említenék néhány nevet. Itt van például a már említett kígyósi Sass Krisztián — ismert borászunk, Sass Károly unokája —, aki az egyik legfiatalabb, ugyanakkor a legképzettebb szakembere a csapatunkban. De közéjük tartoznak Benéből Varga István, a Parászka-fivérek, a beregszászi ifj. Nagy László, de akár magamat is a fiatalabb korosztályhoz sorolhatnám…


Megjegyezném, hogy a fiatalok lelkesek, szívvel-lélekkel dolgoznak, illetve úgy látom, hogy látnak fantáziát a borászatban!



— Számos rendezvény, kezdeményezés fűződik az egyesülethez, illetve külföldön is bemutatkoztak már…


— Igyekszünk megismertetni tagjainkkal a haladó módszereket, technológiákat, illetve továbbképzéseket szervezni számukra. Szakmai tanulmányutakat szerveztünk például a tokaji, a móri borvidékekre, de azon vagyunk, hogy Ukrajnában is több helyre eljussanak a borászaink. Kétfordulós képzésre került sor a budafoki Soós István Borászati Technikumban és Szakképző Iskolában.


Elindítottuk a bormustrákat, s nagyon-nagyon fontosnak tartom ezeket. Ezek keretében minden egyes borászunkhoz ellátogatunk, megkóstoljuk a borait, megvitatjuk az aktuális kérdéseket. Eljutottunk már például a legtávolabb élő tagtársunkhoz, a szőlősgyulai Simon Pincészetbe is.


Célul tűztük ki a borkultúra népszerűsítését is. Jó lenne ugyanis elérni, jobban mondva vissza hozni azt az állapotot, ami a magyarországi, de akár a délvidéki vagy a muravidéki borvidékeket jellemzi, ahol, ha bemegy az ember egy étterembe, akkor helyi borokat kérhet az ebédhez: palackban, de akár kancsóban is… Ezen törekvéseinket szolgálta a KMBE által tavaly első ízben megrendezett Nagymuzsalyi Gasztro- és Bornap. A rendezvényen Kárpátalja boraira és gasztronómiájára, illetve ezek szinergiájára helyeztük a fő hangsúlyt, hiszen csak erősíti egymást e két dolog.



A gasztronómia és a turizmus tekintetében szeretném kiemelni a Beregvidéki Magyar Falusi Turizmus tagjait, a „tűzről pattant menyecskéket”, akikkel több, mint 10 éve egy csapatként fogadjuk az anyaországi és a belföldi vendégeket. Nagyon összeszokott csapatról van szó, akik mindig, minden körülmények között helytállnak. Már hagyományosnak mondható a magyar ízek utcáján való részvételünk Budapesten, a Duna partján, ahol az augusztus 20-i ünnepen népszerűsítjük Kárpátalja gasztronómiáját. Ezen a rendezvényen 3 nap alatt több mint 10.000 db. üstben főtt szilvalekvárral töltött fánkkal és kb. 1.000 adag káposztás paszullyal vendégelik meg a látogatókat a „menyecskék”.

Elmondanám még, hogy Sass Károllyal együtt alapító tagja vagyok a Külhoni Magyar Borászok Egyesületének, amely tavaly I. Pinceszer néven megrendezte a Külhoni Magyar Borászok Találkozóját. A fővárosi Duna Palotában tartott nívós rendezvényen bemutatkozhattak az egész Kárpát-medence magyar borászai, illetve nagyon hasznos mesterkurzusokat is tartottak itt a kiváló szakemberek. Nagy öröm volt számunkra, hogy a KMBE is képviseltette magát ezen a fantasztikus eseményen.


— Az őshonos fajták visszahonosításában sikerült-e előrelépniük?


— Kiemelten kezeljük ezt a kérdést, annál is inkább, mivel minden feltétel adott hozzá! Egy kis kitérőt téve elmondanám, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rendelkezünk mind a négy adottsággal ill. erőforrással, ami nélkülözhetetlen a jó borhoz. Megvan a kiváló terroir, ahol jól érzi magát a szőlő. Vidékünk már a római korban is szőlőskertként volt ismert! A második adottság a kiváló mikroklíma, déli fekvésű vulkanikus domboldalak a Borzsa folyó közelségével. Megvan itt a kézi munkaerő, az őseink által ránk hagyott tudás, szorgalom és akarat, valamint egyre inkább a szükséges technológia is.



Visszatérve a kérdéséhez, ne feledjük, hogy ez a terület a magyar történelmi borvidékek egyike, ezért fontos számunkra, hogy az egyetlen kárpátaljai szőlőnemesítő, dr. Linner Bertalan által létrehozott fajták — melyek sajnos már nem találhatók meg itt — visszakerüljenek. Két éve felajánlást kaptunk a Pécs melletti Kővágószőlősről, aminek keretében 5 régi helyi fajta oltványaihoz jutottunk. Így sikerült visszahozni 50-50 darabot a következő beregi fajtákból: Beregi Áldás, Beregi Rózsás, Beregi Szilváni, Beregi Menyecske, Beregszász Gyöngye. Ezek szaporítását úgy oldottuk meg, hogy több tagtársuknak is kiosztottuk az oltványokat. Különösen a muzsalyi Kovács családnál érzik jól magukat az oltványok. Náluk az idén már termett is egy-egy tőke.


— Essen szó egy másik projektjükről: készül-e Kárpátalja Bora?


— Igen, Márton-napkor már meg is kóstoltuk, s az volt az egyöntetű vélemény, hogy szépen fejlődik… Az egyik bormustra során született meg ez az ötlet. A lényege az, hogy nem kész borokat házasítunk, hanem a nálunk meglévő régi fajtákból — Furmint, Olaszrizling, Királyleányka — a tagjainknál termett szőlőből, egészfürtös préseléssel nyert minőségi mustból készül ez a bor a benei Varga István családi pincészetében. Reméljük, hogy márciusra, harmadik születésnapunkra már megkóstolhatjuk a kész bort.



Azt tervezzük, hogy az egész tételt lepalackozzuk, s bármilyen eseményen szerepel az egyesületünk, egyfajta közös névjegykártyaként szolgál majd. Megjegyezném, hogy szerepel terveinkben egy közös vörösbor is…


— Milyen stratégiai célokat tűztek ki maguk elé?


— Nagyon fontos volt, hogy legyen egy olyan laborunk, amelyben el lehet végezni a legfontosabb méréseket. Korábban ugyanis Odesszába kellett küldenünk a mintákat — el lehet képzelni, hogy mi lett ezekből, amire odaértek… Grezsa István miniszteri biztos közbenjárásának eredményeként mostanra sikerült beszereznünk azokat a korszerű laboreszközöket, amelyeknek köszönhetően a legfontosabb paramétereket tudjuk mérni a mustban és borban, így még jobb minőségű borokat állíthatunk elő!


Kiemelten fontosnak tartom, hogy egyrészt bővüljön a tagságunk, másrészt növekedjenek az egyesületünk tagjainak tulajdonában lévő szőlőterületek, mivel véleményem szerint kiváló minőségű bort csak saját termesztésű szőlőből lehet előállítani.


Stratégia cél még, hogy a technológiánk és tudásunk folyamatos fejlődése mellett még nagyobb legyen borászaink, boraink nemzetközi elismertsége. Ennek kapcsán elmondanám, hogy az utóbbi időszakban változás történt Ukrajnában a licenzelési, engedélyeztetési rendszer tekintetében. Sajnos lassú folyamat ez, amit fel kellene gyorsítani, mivel még kóstolóra sem vihetjük ki külföldre a borainkat. E téren is megpróbálunk segítséget nyújtani tagjaink számára… Amúgy felvidéki, délvidéki stb. kollégákkal találkozva azt tapasztaltam, hogy csak Kárpátaljára jellemző, hogy még nincsenek rendezve a jogi kérdések, a tulajdonviszonyok.



Nagy álmunk még, hogy olyan önfenntartó mintagazdaságot hozzunk létre, ahol minőségi kárpátaljai borokat készíthetnénk olyan őshonos szőlőfajtákból mint a Tramini, Furmint,Hárslevelű, Szerémi zöld, Olaszrizling, Bakator. Szabad terület még lenne is ehhez, illetve fantasztikusan jó, hogy most már szinte mindenkinek van kisebb, 20-50 lóerős traktorja. Ám problémát jelent, hogy nincsenek meg a szükséges komolyabb erőgépek az elhanyagolt — csipkebogyóval, akácfával benőtt — területek rendbehozásához, művelésbe vonásához. Egy nagyobb traktor, egy erdei talajmaró, illetve mélyszántáshoz szükséges eke, mélylazító sok tagtársunk segítségére lenne abban, hogy szőlőt termeszthessen további néhány hektáron…


— A Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnökségi tagjaként, illetve a Beregvidéki Falusi Turizmus Egyesület elnökeként hol látja a kárpátaljai borászat helyét Ukrajna turizmusában?


— Ukrajna egy hatalmas állam és egyben hatalmas piac! A magam részéről én nagyon előkelő helyre tenném a borászatot a turizmusban, pláne, hogy az utóbbi időben felértékelődött Kárpátalja és vele az itteni borászat jelentősége. Ez utóbbi ráadásul különleges, hiszen nálunk, a Kárpátok déli oldalán teljesen más jellegű borok vannak, mint például Odesszában… Megyénk amúgy is különleges a turizmus szempontjából, mivel egész évben vonzza az érdeklődőket: bár a síterepek csak télen üzemelnek, a termálvizek, a természeti kincsek, az épített örökség és más látnivalók, a táj szépsége egész évben idecsábítja őket. S akkor még nem említettem a gasztronómiát és a minőségi borokat, amelyek tényleg egyedivé, különlegessé teszik a gyönyörű Kárpátalját! Megjegyezném még, hogy több mint 20 éve járom a Kárpátokat, s láttam, hogy az infrastruktúra, jobban mondva ennek hiánya jelenti a fő problémát. Az utóbbi két évben azonban valóban látványos, pozitív változások mentek végbe e téren. Ezért hiszem, hogy amint visszatér a normális kerékvágásba az élet, rengeteg turista fog megjelenni nálunk!



A magunk részéről készülünk is erre, hiszen igyekszünk bemutatkozni a hágón túli megyékben — mégpedig nem úgy, hogy egy-egy borászunk vesz részt rendezvényeken, hanem egyesületi szinten, csoportosan tesszük ezt. Októberben például részt vettünk a XXI Lviv turexpo utazási kiállításon és a szintén Lembergben megtartott, nagyon színvonalas sajt- és borünnepen is. Novemberben Kijevben jártunk a kollégáimmal. Ennek során megismerhettük a legfontosabb ukrajnai borpiaci játékosokat Odesszából és más bortermő vidékekről. Rengeteg tapasztalatot szereztünk ezeken a rendezvényeken, bemutathattuk a borainkat. A bemutatkozásból pedig soha nem elég! Látjuk például, hogy a turisták abszolút többsége a Kijev-Csap autóúton érkezik hozzánk, s sajnos, olyan kép alakul ki bennük, hogy az a kárpátaljai bor, amit ásványvizes pillepalackba töltve kínálnak az út mentén nekik, miközben majd’ 40 fok van árnyékban… Az ilyen sztereotípiát is képesek vagyunk megváltoztatni azzal, ha minél több hágón túli turista kóstolja, ismeri meg kézműves borainkat.


— Ha már a minőségi borokat említette, úgy tudom, hogy egyfajta minőségi jelet vezettek be...


— Úgy egy éve vezettük be ezt a jelet, ami nem a borásznak, borászatnak, hanem a konkrét bornak szól! Pontosan annak érdekében, hogy a vásárló tisztában legyen azzal, hogy minőségi bor található abban a palackban, amelyen rajta van ez a jel. A múlt évben egy tíztagú, tekintélyes nemzetközi zsűrit kértünk fel a borok minősítésére. Azt, hogy mennyire szigorú volt az elbírálás, jól bizonyítja, hogy 86-ból csak 19 bor kapta meg ezt a minőségi jelet, s nyert jogot arra, hogy rákerülhessen az adott bor palackjaira! Minden évben, így idén is szeretnénk ezt megismételni, sőt, hivatalosan is bejegyeztetni e jelet, aminek folyamatát már el is indítottuk… Bízok benne, hogy elérjük azt, hogy a vásárlók tudatosan keresik majd az ezzel a jellel ellátott palackokat, mint a minőségi bor garanciáját!


— Evezzünk kicsit személyesebb vizekre. A kárpátaljai nagycsaládok egyike az önöké. Hogyan tudja összeegyeztetni munkájával, társadalmi tevékenységével a családfői szerepet?


— Ha egy szóval kellene válaszolni — nehezen… De azért mindig találunk megoldást. Az említett lembergi sajt- és borünnepen például úgy vettem részt, hogy vittem magammal az egész családot: beültünk az autónkba és nekivágtunk. Hála Istennek, tetszett nekik! Ez alkalommal élve köszönetet szeretnék mondani feleségemnek, Ilonának, s a gyermekeimnek a türelmükért, s azért, hogy mindenben támogatnak!



Megjegyezném még, hogy az egyik legszebb dolog Kárpátalján a KMNE, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete. Fantasztikus, amit véghezvisz ez a csapat, amilyen sokrétű munkát, támogatást fejt ki, s örülök, hogy a mi családunk is tagja lehet!


— Manapság, sajnos, sokan külföldön keresik a boldogulást. Egri születésű feleségével nem ezt az utat választották, pedig Magyarországon éltek, s diplomásokként szép karriert futhattak volna be ott…


— Azt, hogy mi lett volna, ha? — nem tudjuk… Jómagam Debrecenben diplomáztam matematika-informatika szakon, s több éven át dolgoztam programozóként. De valami hiányzott, s vágyakoztam vissza a szülőföldemre, ahol — ha gondolok egyet — 5 perc séta után már az erdőben gombázhatok, 15 perc kerékpározás után a Borzsában fürödhetek, horgászhatok, egy órányi autózással ott lehetek egy síterepen, a Szinevéri tónál, vagy Vereckén… Egy szó, mint száz, Muzsalyban élünk, sőt, a harmadik gyermekünk már itt is született! Házat építettünk, falusi turizmussal, borászattal foglalkozunk — próbálunk kicsit más értékrend szerint élni…


— Valahol azt nyilatkozta: meg kell találnunk azt az utat, amely értékekkel van kikövezve. Bereczky István megtalálta ezt az utat maga és családja számára?



— Úgy érzem, hogy egyre inkább ezt az utat járjuk! S érdekes módon, valahogy kapcsolódik ez a gyökerekhez, visszavisz a hagyományos, fenntartható falusi életformához — képesek vagyunk például magunk fedezni élelmiszerszükségleteink túlnyomó részét. Érték számunkra, hogy a gyerekek az udvaron nőnek fel, behozzák a friss tojást, s abból készítünk rántottát, hogy leszakíthatnak a fáról egy barackot, almát, lesik hogy mikor érik már a cseresznye, az első szem eper, málna, hogy nem a tévében látják, hogy néznek ki a bocik … S értéket teremtünk a borral is, ami az Isten által adományozott nedű — s amihez mi tulajdonképpen csak asszisztálunk azzal, hogy igyekszünk nem elrontani azt a folyamatot, aminek során a szőlőből elkészül a bor…


Az interjút Bíró László készítette

Fotók: Bereczky István archívuma

Featured Posts
Recent Posts