Máté János: Immár konkrét családokat, vállalkozásokat is támogat az anyaország — hála és köszönet ér

A nevetlenfalui Máté János — aki nemrég elnyerte a vitézi címet Magyarországon — a Tiszahát közösségének motorja: a Tiszahát Ökológiája és Kulturális Hagyományai Közhasznú Egyesület elnöke, a Panoráma Világklub Nevetlenfalui Ifjúsági Társklubjának elnöke, világutazó, előadóművész, nem mellékesen pedig ő képviseli a Nagyszőlősi járást a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanácsban. Alább a vele ez utóbbi minőségében készült interjút olvashatják.


— Nevetlenfaluban élőként bizonyára a Tiszahát áll Önhöz a legközelebb. Hogyan indult a falusi turizmus e régióban?


— 11 éve vette kezdetét e turizmus a környékünkön: akkor érkezett településünkre a Kárpátalja Expressz, amely az Osztrák-Magyar Monarchiában épült vasútvonalon haladt végig négy országot érintve. Mivel Nevetlenfaluban van a vasúti átkelő Románia felé, ezért úgy döntöttünk, hogy meglepetéssel készülünk, amiről a szerelvény utasai, persze, nem tudtak: mindenki sütött-főzött, még kis műsort is összeállítottunk… Olyannyira jól sikerült a dolog, hogy ezt követően minden évben Nevetlenfaluban és környékén volt elszállásolva a nosztalgiavonaton utazók java része. Többször is megismétlődött ez, barátságok szövődtek, s a magyarországi vendégek később még számos alkalommal ellátogattak hozzánk autókkal, buszokkal. Hát így kezdődött nálunk a falusi turizmus és a falusi vendéglátás, ez az esemény indította el — láttuk, hogy van ebben potenciál, lehetőség, s, persze, kereseti lehetőség is…


— Mennyire sokrétűek a testvér-települési kapcsolataik?


— Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy településeinknek, sőt, oktatási, kulturális, stb. intézményeinknek, falusi vendéglátóinknak minél szorosabb, minél szerteágazóbb kapcsolataik legyenek magyarországi, illetve más határon túli településekkel, intézményekkel, civil szervezetekkel, kollégákkal. Ezzel ugyanis túllépünk a hagyományos testvér-települési rendszer keretein, kiterjesztjük az üzleti, a turisztikai szférákra is az együttműködést.


Igyekszek minden segítséget megadni a környékbeli önkormányzatoknak, intézményeknek, vállalkozóknak, falusi turizmussal foglalkozóknak ahhoz, hogy külföldi partnereket találjanak. Elmondhatom, hogy mostanra a tiszaháti települések kb. 70 százalékának vannak külföldi testvértelepülései. Ami konkrétan Nevetlenfalut, illetve a hozzá tartozó településeket illeti, Erdélyben és Partiumban, illetve Magyarországon vannak testvértelepüléseink, összesen öt. Élő kapcsolatról van szó, hiszen rendszeresen ellátogatnak hozzánk, az általunk tartott rendezvényekre a képviselőik, s tőlünk is sokan megfordultak már testvértelepüléseinken. A kapcsolati tőke az, ami különösen fontos számunkra.


— Melyiket emelné ki számos rendezvényük közül?


— A környékbeli rendezvények sorából talán a Cseresznye- és Eperfesztivált emelném ki, amelynek Aklihegy a helyszíne immár sokadik éve. Nemzetközi e rendezvénysorozat, mivel Magyarországról, Romániából, Szlovákiából, sőt, néha a tengeren túlról is érkeznek résztvevők, vendégek hozzánk. Igazi nagy családi buliról van szó, hiszen 4-5 ezer fő is ellátogat erre…

— Visszatérve a falusi turizmushoz, hányan foglalkoznak ezzel a Tiszaháton?


— Becsléseim szerint úgy 100-120 család fogad vendégeket a környékünkön. Alapvetően abból indultam ki, hogy hány vendégfogadó helyet minősítettek a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács révén.


— Hogyan fogadták e minősítést a falusi turizmussal foglalkozók?


— Örömömre szolgál, hogy ennyi sokan jelentkeztek a minősítésre, ennyi sokan igyekeztek elnyerni minél többet a színvonalat jelző napraforgókból, aminek érdekében tudatosan felvállalták az ellenőrzést! A Turisztikai Tanács szakembere felkereste őket, megvizsgálta a helyszínt, a körülményeket stb., ugyanúgy, ahogy Magyarországon is zajlik ez… Ami az eredményeket illeti, a vendégfogadó helyek 99 százaléka minősítést kapott: volt, ahol a maximális négy napraforgót is elnyerték, de leginkább a három dominált. Ez azt jelenti, hogy szabvány dolog a turisták számára a külön bejárat, a benti fürdőszoba és illemhely, az étkezési lehetőség stb. ezeknél a családoknál.


— Manapság Kárpátalján, de egész Ukrajnában komoly gondot jelent az elvándorlás. Ön miként látja ezt a folyamatot, illetve miként befolyásolták a falusi turizmust az utóbbi évek ukrajnai történései?


— 2014-ben, a kelet-ukrajnai konfliktus kirobbanásakor bizony nagyon sokan — főleg a fiatalabb nemzedékek képviselői — külföldre menekültek a zűrzavar, a sorozás elől, illetve a megélhetési gondok miatt. Mostanra viszont azt látom a lakhelyemen, hogy, hála Istennek, egyre többen térnek haza. Ebben bizonyára közrejátszik az, hogy változások történtek Ukrajnában, a vendégmunkások úgy látják, hogy kerestek annyit, hogy már visszajöhetnek szülőföldjükre. Egyébként a kelet-ukrajnai háború kirobbanása nagyon negatívan befolyásolta a falusi turizmust is: a média annyira felfújta ezt, hogy sok visszajáró, illetve potenciális vendégünk egyszerűen félt ellátogatni hozzánk — miközben béke honolt Kárpátalján…


— Manapság mi a helyzet?


— Örömmel állapíthatjuk meg, hogy mostanában ismét sokan látogatnak el hozzánk. Ráadásul nem csak Magyarországról, hanem Ukrajna hágón túli megyéiből is! Sokan üdülnek például a környéken, kihasználva a gyógyvizeket. Elviszem ezekbe az üdülőkbe a szóróanyagainkat, rendezvényeink plakátjait, hogy az üdülővendégek értesüljenek ezekről. Az eredmény nem is marad el: egy-két busszal mindig eljönnek a fesztiválokra és egyéb eseményekre. Ha pedig eljönnek, akkor megtapasztalhatják, milyen a kárpátaljai magyar vendégszeretet. Világutazó vagyok, még Cipruson is éltem egy évig — úgyhogy képben vagyok azt illetően, hogyan fogadják a vendégeket… Az említett kárpátaljai magyar vendégszeretet kiemelkedik a többi közül, ez mindent visz! Az itteni emberek a szívüket és lelküket odaadják a vendégért! Legutóbb például egy kijevi csapat érkezett hozzánk egy nagy busszal. Úgy igyekeztek meghálálni vendégszeretetünket, hogy a csapat hölgytagjai rögtönzött koncertet adtak színpadon…


Úgy hiszem, hogy nincs jobb reklám ennél, nem tudjuk ennél hatékonyabban megcáfolni mindazt, amit az ukrán média sugall néha a kárpátaljai magyarokról: a nálunk megforduló emberek hazamennek, elmondják rokonaiknak, barátaiknak, hogy rendes becsületes emberek élnek itt, szó nincs szeparatizmusról, gyűlölködésről stb.




— Az utóbbi években az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program keretében anyaországi támogatáshoz juthattak a turisták fogadásával foglalkozók is. Mennyire éltek e lehetőséggel a Tiszaháton?


— Felemás a helyzet e tekintetben. Voltak, akik pályáztak, s támogatásban részesültek. Azonban el kell mondai azt is, hogy sokakat elriasztottak a feltételek, a követelmények: míg például egy traktor vásárlásához az önrész mellé azonnal rendelkezésre állt a pályázati támogatás, addig a falusi turizmussal foglalkozók esetében csak utófinanszírozás volt, azaz előbb önerőből realizálni kellett a beruházást, s csak utána, az ellenőrzést követően térítették meg az önrészt meghaladó kiadásokat. Sajnos, közel sem mindenkinek volt annyi pénze, hogy véghezvigye ezt…


Ami a pályázókat illeti, volt, aki a tetőtér beépítéséhez, volt, aki napelemes rendszer telepítéséhez stb. kért támogatást. Főleg az infrastruktúra fejlesztése dominált tehát.



Megjegyezném még, hogy az első időkben sokan nem értesültek a pályázati lehetőségekről, illetve nem bíztak abban, hogy valójában megvalósulnak a támogatások. Azonban később sokkal több emberhez eljutott az információ, saját szemükkel láthatták a támogatásnak köszönhetően vásárolt új traktorokat, fóliaházakat stb., így már többen pályáznak.


Hála és köszönet az anyaországnak, hogy soha nem látott volumenű támogatásban részesíti immár nem csupán a tanintézeteket, egyházakat, közösségeket stb., hanem a konkrét embereket, családokat, vállalkozásokat is!



Az interjút Bíró László készítette

Featured Posts
Recent Posts