Grezsa: büszkén lehetünk színészeinkre

„Ez a lány nem tanult senkitől. Ez a lány nem utánoz senkit. Megrendít és mámorba ejt. Övé a jövő, a szent tavasz gyönyörű gyermeke ő. Hatalmas és komoly dolog a művészete, mint hogy komoly dolog egy nyári zivatar, mely felkavarja a mezők illatát.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket Fedák Sári, Kárpátalja híres szülöttének szoboravatóján. Egyúttal engedjék meg, hogy sajnálatomat fejezzem ki, amiért ma nem tudok a beregszásziakkal együtt ünnepelni.

A fent idézett sorok 1902 júniusában jelentek meg a Nagyváradi Napló című újságban, bizonyos Ady Endre tollából, akit – nem túlzás állítani – lenyűgözött Fedák Sári szenvedélyes játéka, nemkülönben vonzó nőisége. Ezt a hevületet felróhatnánk persze költőóriásunk szerelmes hajlamának, azonban nem csak benne hagyott ilyen nyomot a beregszászi származású primadonna személyisége.

Fotó: felvidek.ma

Művészi teljesítménye, ismertsége és elismertsége okán joggal hajtunk ma fejet emléke előtt, hiszen életútjával magasba emelte a Petőfi által néhány évtizeddel korábban még bántóan kritizált Beregszász városát, tudatosítva mindenkiben, hogy nem kizárólag csak országunk nagy centrumaiban teremnek szép virágok.

Fedák Sári tehát szimbólum is, szimbóluma annak az üzenetnek, hogy a Kárpát-medence minden táján élő közösségek képesek maradandó értéket teremteni. Olyan kulturális örökséget, amely a nehéz időkben is bizakodással tölthet el minket. Hiszen joggal hihetünk abban, ha egyszer sorainkból indultak hasonló tehetségek, akkor ma is meg lesz a képességünk, hogy új színekkel gazdagítsuk nemzeti kultúránk sűrűn szőtt, színpompás szövetét.

Nem hiábavaló ez a reménységünk. Hiszen a Fedák Sári, Csortos Gyula, Salamon Béla, vagy éppen Uray Tivadar művészi teljesítményével tavaszba forduló virágoskertünkre ma is büszkén tekinthetünk: gondoljunk csak a beregszászi Illyés Gyula Színházra, vagy éppen a budapesti Nemzetire és a Vígszínházra.

Készül a szobor (fotó: karpatinfo.net)

Tisztelt Ünneplők!

Egy közösség csak akkor lehet erős, csak akkor maradhat talpon, ha szilárd az önazonossága. Csak akkor gyarapodhat, ha tudja, hogy honnan jön, milyen célokat akar e földi életben elérni. Egy városi közösség életében ehhez az önmeghatározáshoz jó fogódzkodót nyújt, ha megőrzi és továbbadja azon polgárainak emlékét, akik teljesítményükkel megalapozták a közösség jóhírét.

A mai alkalom tehát a megőrzés és a továbbadás gesztusáról szól. Arról, hogy e szobor felavatásával tovább örökítjük Fedák Sári emlékét, gyermekeinkre és unokáinkra testáljuk azt a kötelességet, amit hagyatékának ápolása jelent. Azt kívánom Önöknek, hogy találják meg ikonjaikat, találják meg azokat a mozzanatokat, amelyekre építve erős közösségként élhetik meg a 21. századot itt, Kárpátalján. Magyarként.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Grezsa István

Featured Posts
Recent Posts