Grezsa: folytatnunk kell a megkezdett munkát

Kárpátalja, szeretlek: Kormánybiztos Úr, kezdjük a legaktuálisabbal: hogyan látja a hétvégi anyaországi választás esélyeit?

Grezsa István: Nem szeretnék jósolni, becslésekbe bocsátkozni, ugyanakkor azt el tudom mondani, hogy megítélésem szerint az utóbbi két évtized legfontosabb választása előtt állunk. A tét Magyarország és a magyarság függetlenségének megőrzése, a közösen elért eredményeink megvédése, valamint a Kárpát-medence és Közép-Európa további erősödésének biztosítása. És szeretném némiképp pontosítani a kérdést: nem csak az anyaország, de a 15 milliós magyar világnemzet közös jövőjéről dönthetünk most vasárnap.

KSz: Mit üzen a határon túli, elsősorban kárpátaljai szavazóknak?

GI: Azt, hogy aki magyar állampolgár és regisztrált is, az mindenképpen menjen el szavazni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha április 8-án a mostani kormánykoalíciónak szavaz bizalmat a többség, akkor joggal bízhatunk abban, hogy Kárpátalja és a többi nemzetrész magyarsága is tovább gyarapodhat, mindig maga mögött tudhatja majd a budapesti kormányt. Ha azonban a baloldal összefogásnak csúfolt gyülekezete kerül a kormányrúdhoz, akkor aggódhatunk majd azért, hogy egyáltalán áll-e, és ha igen, akkor milyen anyaország a külhoni magyarok mögött. Elég, ha a politikai sokad virágzását élő Gyurcsány Ferencre gondolunk, akit ma is joggal nevezhetünk a baloldal egyik emblematikus alakjának, és aki éppen a napokban riogatta támogatóit kolozsvári nemzettársaival. Arról nem is beszélve, hogy a migránsokat meg persze szíves-örömest beengedné…

Mi azonban bizonyítottunk. Bizonyítottuk, hogy bármikor számíthatnak ránk a határon túli magyarok (is). Az ellenzék sem tud mondani olyan alkalmat, amikor ne álltunk volna ki nemzettársainkért. Jó példa lehet erre akár a székelyzászlók ügye, akár a marosvásárhelyi iskola ellehetetlenítése, vagy persze és elsősorban a gyalázatos ukrajnai oktatási törvény.

A tét a kárpátaljai magyarság számára tehát óriási: olyan kormánya lesz Magyarországnak, aki ott lesz velük a bajban és a békeidőben egyaránt, vagy olyan, amelyik megismétli 2004 szocialista égbekiáltó nemzetárulását.

Fotó: mukachevo.net

KSz: Hogyan értékeli nemzetpolitikai szempontból a mögöttünk hagyott időszakot? Mit tart a legnagyobb eredménynek, melyek azok a területek, ahol Ön szerint változásra lenne szükség?

GI: Kezdjük azzal, hogy az Orbán Viktor által vezetett Fidesz-kormányok előbb a 2010-es csőd széléről rángatták vissza az országot, majd tették gazdasági értelemben Európa egyik éllovasává. A munkanélküliség tartósan 4 százalék alatt van, a GDP növekedése 4 százalék felett, a keresetek is évek óta folyamatosan növekednek, miközben az államadósság szintje csökkent. Ezt azért kellett mindenképpen elmondanom, mert annak, hogy ilyen kiterjedt nemzetpolitikát tudunk folytatni, ez az alapja. A nemzetpolitika mindezek mellett, és erre épülve, az egyik legsikeresebb területe a kormányzásnak.

Miután a 2010-es évek elején megtörtént a lelki sebek gyógyítása, jött a könnyített honosítási eljárás, és végre kimondtuk, hogy hiába szakította nemzetünket darabokra a történelem vihara, összetartozunk. Ezt követően újra fel kellett építeni egy szisztematikus támogatási rendszert, hogy megerősödhessenek a magyar egyházi, civil és egyéb szervezetek szerte a Kárpát-medencében és a diaszpórában.

Majd jött a nemzetpolitika gazdasági fordulata, melynek lényege, hogy Trianon után közel száz évvel, érje meg végre magyarnak lenni a Kárpát-medencében. Ez azt jelenti, hogy ne csak identitásuk megőrzésében, anyanyelvük ápolásában segítsük a szórványt és a tömbmagyarságot, hanem adjunk a kezükbe olyan gazdasági erőforrásokat, melyek segítségével szülőföldjükön boldogulhatnak. Erről szólnak a Külgazdasági és Külügyminisztérium gazdaságfejlesztési programjai és a Miniszterelnökség tematikus évei is, mint például a fiatal vállalkozók, vagy a családi vállalkozások éve.

Ez a szemléletváltás persze nem jelenti azt, hogy a klasszikus nemzetpolitikai támogatási formáktól elfordultunk volna. Minden korábbinál jobban támogatjuk a magyar iskolarendszer megerősödését – jó példa erre a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program –, az egyházak közösségszervező feladatvégzését, a kulturális élet kiteljesedését és sokszínűségét. Abban hiszek, hogy ha továbbra is párhuzamosan tud folytatódni a gazdaságfejlesztés és a magyarság önazonosságbeli megerősítése, akkor reális cél, hogy a jövőt tényleg magyar nyelven írják a Kárpát-medencében.

KSz: Mennyi konfliktussal jár ez a tevékenység a szomszédos országokkal?

GI: Talán ez a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika legfontosabb kérdése a jelenben és a jövőben egyaránt. Az alapvető kérdés az, hogy – ahogy Németh László fogalmaz – velünk élő tejtestvéreink el tudják-e fogadni azt a speciális helyzetet, amelyben Magyarország 1920 óta van, és elhiszik-e nekünk, hogy nem hátsó szándékok vezérelnek minket, hanem a külhoni magyarokért érzett felelősségtudat.

Ha körbe tekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy nem állunk rosszul. Szerbiával talán még sosem voltak ilyen jók a kapcsolataink, valóban példás az, ahogy napjainkban a magyar kisebbséggel déli szomszédunk bánik. Szlovákia egy érdekes ügy, mert bár az európai politikai színpadon közösen lépünk fel, azonban vannak tisztázatlan kérdések a kisebbségvédelem tekintetében. Románia már nehezebb eset, részint a valóban nagyszámú és gazdasági erővel bíró magyarság miatt, részint pedig azért, mert az Erdély elvesztésével kapcsolatos paranoid gondolat még sokakat fertőz román barátaink közül.

És akkor persze Ukrajna… (Nevet) Nehéz higgadtan beszélni arról, ami itt történik. Kezdjük azzal, hogy Magyarország a kezdetektől kiállt Ukrajna mellett minden fórumon, elég csak a vízummentességre gondolnunk. Olyan mértékű segítséget nyújtottunk szomszédunknak, amely minden várakozást felül múl. Nem arról beszélek, hogy támogatjuk a magyarságot, hanem arról, hogy útépítést finanszírozunk, határátkelőhelyeket építünk, humanitárius segélyeket küldünk, beoltjuk kanyaró ellen a gyerekeket, fejlesztjük a kórházakat, sőt még a keleti frontokon megsérült katonák egy részét is mi rehabilitáljuk. Erre mi a válasz? Hátba szúrnak minket egy avitt, kirekesztő, jogtipró oktatási törvénnyel, eltűrik, hogy maszkot viselő félőrültek riogassák gyermekeinket. Kész szerencse, hogy tudjuk, a többség józan, elég csak Moszkal kormányzóra, vagy nagyszámú kárpátaljai ukrán barátainkra gondolnunk.

Fotó: mukachevo.net

KSz: Ön szerint az ukrán kormány mennyiben felelős a kialakult feszült hangulatért?

GI: Annyiban biztosan felelős, hogy állami szintre emelték a magyarokkal való riogatást, azt, hogy valamiféle Donbász készül a nyugati végeken is. Épp a napokban kaptam egy megdöbbentő sajtófigyelést: mindössze 3 nap alatt 20-25 olyan, nyilvánvaló hazugságokon alapuló cikk jelent meg a kijevi, kormánykörökhöz közel álló központi sajtóban, amelyek magyarveszélyről, szeparatizmusról, meg egyéb fantazmagóriákról szól. Az embernek időnként olyan érzése támadhat, hogy ezek a mondvacsinált problémák arra szolgálnak, hogy elfedjék velük a valódi bajokat.

KSz: És mi Magyarország felelőssége?

GI: Mi semmi mást nem teszünk, mint amit tettünk korábban. Akárhogy is gondolják Kijevben, de addig, amíg az oktatási törvény körül kialakult helyzet nem rendeződik a kárpátaljai magyarságot képviselő szervezetek szerint is megnyugtatóan, addig fenntartjuk azoknak a politikai válaszlépéseknek az érvényét, amelyet egyébként be is jelentettünk már előre. Gondolok itt az EU-s és NATO-s ukrán törekvések blokkolására.

KSz: Hova juthat ez a konfliktus?

GI: Az a helyzet, hogy ami most van, az tarthatatlan. Ha a törvényt a kisebbségeknek előnyös módon megváltoztatják, akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba, újra csak támogatni tudjuk majd Ukrajnát.

KSz: Kormánybiztos Úr, Ön 2015 decembere óta foglalkozik kiemelten Kárpátaljával. Hogy látja régiónkat?

GI: Először is engedje meg, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdjek. Emberként nagyon sokat kaptunk magam, és munkatársaim is Kárpátaljától. Elsősorban persze a magyarságtól, de sok, magát nem magyarnak vallótól is. Kárpátalja egy történeti emlékekben, természeti kincsekben és humán erőforrásban rendkívül gazdag térsége a Kárpát-medencének. Az itt élők példát mutatnak az egész nemzet számára helytállásból, küzdeni tudásból és a hazához való görcsös ragaszkodásból. Épp ezért abban hiszek, hogy ha ugyanilyen figyelem és összefogás irányul Kárpátaljára, mint az előző években, akkor egy sikerre ítélt régióról beszélünk.

KSz: És hogyan értékeli az Önök által elvégzett munkát?

GI: Az elsődleges célunk az volt, hogy azokat a feltételeket próbáljuk megteremteni, amelyek az imént említett sikerhez vezető utat kikövezik. A szülőföldön maradás, ott boldogulás elsődleges feltétele az alapvető szociális és egészségügyi ellátórendszerekhez való hozzáférés lehetőségének megléte, továbbá a gazdasági érdekérvényesítési képesség erősítése. Ezért a Kormánybiztosságunk leginkább ennek megteremtésére helyezte a hangsúlyt.

Tekintettel kellett lennünk arra is, hogy Kárpátalja megye mindössze kb. 12-13 százaléka magyar nemzetiségű, ezért a programok kialakítása során arra is figyeltünk, hogy segítsük a többségi nemzet tagjait is. Akármi is a cinikus kijevi válasz a segítségnyújtásunkra, akik itt élnek, tudják, hogy nem számít, ki hova született, ha például egészségügyi kérdésekről van szó. Voltak olyan honfitársaink, akik felrótták nekünk, hogy segítjük az ukránokat is. Én orvosként viszont biztos vagyok abban, hogy helyesen tettük ezt. A betegségek, vagy a járványok nem ismerik a nemzetiségeket. Ott nincs, magyar, román, ukrán, ott csak beteg gyermek van, akit meg kell gyógyítani.

Fontos eredménynek tartom, hogy a már a magukat ukránnak vallók is nagy bizalommal fordulnak Budapest felé, tudják, hogy számíthatnak ránk a bajban. Hiszek abban, hogy a kijevi politika barátságtalansága ellenében is ennek köszönhető, hogy a Kárpátalja megyei ukrán vezetés a leghatározottabban kiáll az ukrán-magyar kapcsolatok erősítése mellett, számos esetben a hivatalos ukrán politikával szembemenően is.

KSz: Említette az egészségügyet, mint kiemelt területet. Mit sikerült ezen a területen végezniük?

GI: Az egészségügyi támogatások az egyik olyan szegmens, amely nemcsak a magyar közösség, hanem teljes Kárpátalja javát szolgálta. Ezen a téren kiemelkedő a Kormánybiztosságunk által kidolgozott oltóanyag-program, amely keretében a Magyar Kormány vállalta, hogy 5 évre biztosítja a gyermekek védőoltásainak költségét és szállítását. Ez különösen nagy segítséget jelentett a súlyos kanyarójárvány megfékezése érdekében.

De szintén szimbolikus jelentőségű volt a munkácsi megyei gyermekkórház tetőcseréjének finanszírozása, valamint a nagyszőlősi kórház gyermekosztályainak felújítása. Az ukrajnai egészségügyi reformra tekintettel Kárpátalja öt járásának 57 családorvosi rendelője között osztottuk szét azokat az orvosi eszközöket, amelyeket Magyarország humanitárius segélyként adományozott a megye egészségügyének. A 38 millió forint értékű adomány mellett további 56 kárpátaljai orvosi rendelő felújítására kerül sor 2018-19-ben.

Fotó: BGA

KSz: Többször szóba került már interjúnk során az oktatás kérdése. Ezzel kapcsolatban mit emelne ki?

GI: A legnagyobb problémát az ukrán háborús helyzet következtében a tanári pályát is érintő elvándorlás miatt kialakuló pedagógushiány okozta és okozza. Ezt a folyamatot úgy tűnik az általunk javasolt bérkiegészítési rendszer lelassította, de kielégítően meg nem oldotta. Átfogó megoldást egy magyarországi mintát követő, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő pedagógus-életpálya modell kidolgozása, bevezetése jelenthet. A kidolgozására a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség tett is már javaslatot.

És itt kell beszélnem arról az ötletünkről is, amelyre eleinte sokan csak legyintettek, azonban végül talán még általunk sem várt sikert hozott. 2018 februárjában ötödik alkalommal indult ingyenes magyar, mint idegen nyelv tanfolyam a Főiskola szervezésében. A program célja a szórványközösségekben a magyar nyelv oktatásának biztosítása, az anyanyelv megőrzésének támogatása, továbbá a vegyes családokban élők megnyerése a magyarság számára. A képzésekre eddig közel 17 ezren jelentkeztek. A programra folyamatosan nagy érdeklődés mutatkozik. A résztvevőket – gyermekektől a nyugdíjasokig – jelenleg is 41 településen, 204 csoportban, 85 tanár oktatja. A programnak is hála hetvenegy magyar oktatónak sikerült helyi szinten komoly pluszjuttatást biztosítanunk, emellett pedig szakmai fejlődésüket is tudtuk támogatni oly módon, hogy felkértük a Károli Gáspár Református Egyetemet az általuk 1998-ban akkreditált magyar, mint idegen nyelv tanárképzés kurzus keretében kihelyezett továbbképzés biztosítására.

De támogattuk egyes intézmények infrastrukturális fejlesztéseit, tehetségkutató és tantárgyi versenyek, valamint persze konferenciák megszervezését is.

KSz: Valóban terjedelmes a fenti lista, de sajnos Kárpátalján a mindennapos szegénység jelenti az egyik legfőbb problémát. Ezen a téren jutottak-e valamire?

GI: Természetesen nem tudjuk magunkra vállalni az állami feladatokat. Ugyanakkor igyekeztünk rendszerszintű segítséget nyújtani. Ki szeretném emelni, hogy a közművelődési-, a könyvtári dolgozókat és az újságírókat is bevontuk a bérkiegészítési rendszerbe. Gondoltunk a legelesettebbekre is, ezért 64 millió forinttal támogattuk a közétkeztetést és közel 600 millió Ft értékben juttattunk humanitárius szállítmányt az Ukrán Vöröskereszt bevonásával.

KSz: Szintén nagy gondot jelent az üresen álló, sok esetben történelmi értékkel bíró épületek állapota is.

GI: Részben erre is válasz a Magyar Házak Kárpátalján programunk, amellyel szeretnénk jó néhány történelmi épületet megvédeni a pusztulástól. De segítettük az ungvári skanzen egyetlen magyar házának megmentését, támogattuk a Tiszapéterfalvi Kultúrház és a leégett Visk Alapítvány székhelyének rendbetételét is.

KSz: Kormánybiztos Úr, talán kicsit hosszúra nyúlt ez a beszélgetés. Mi az, amire a legbüszkébb?

GI: Arra, hogy a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban több mint 4,5 milliárd forint óvodafejlesztési támogatás kerül Kárpátaljára, mely összegből 30 új óvoda épül, és több mint 130 intézményben került, illetve kerül sor felújításokra és fejlesztésekre. Eddig átadtuk a teljesen új óvodát Visken és Mezőváriban, felújítottuk többek között a jánosi, nagyberegi, kovászói, borzsovai, csongori, barkaszói, palágykomoróci, nagydobronyi, kisdobronyi, császlóci, csongori, fornosi, izsnyétei, derceni, tiszaásványi, tiszacsomai és beregszászi óvodákat.

A program egyébként párhuzamosan fut minden Kárpát-medencei nemzetrészben. Erdélyben, a Délvidéken, a Muravidéken és a Felvidéken is épülnek az új óvodák, újulnak meg a régiek. Az a célunk, hogy minél több magyar gyermeket írassanak magyar óvodába, minél többen kerüljenek kapcsolatba a magyar nyelvvel és kultúrával már óvodás korukban. Abban is bízunk, hogy ha megteremtjük a megfelelő szakmai és infrastrukturális hátteret, akkor a vegyes házasságokban születendő gyermekek közül is sokan választják majd a mi oktatási rendszerünket, és a jelenlegi 48 ezerről legalább 60 ezerre nő a Kárpát-medencei magyar óvodások száma.

KSZ: Köszönjük, hogy válaszolt kérdéseinkre.

GI: Én köszönöm a lehetőséget!

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu