Grezsa István, a titokzatos magyar kormánymegbízott

Grezsa István magyar diplomatát régóta ismerik Kárpátalján. 2018 nyarán azonban – az ukrán–magyar krízis kapcsán – egész Ukrajna megismerhette őt. A két ország között kialakult konfliktust beosztásának megnevezése okozta, amely így hangzott: Kárpátalja fejlesztésért felelős miniszteri biztos.

Az ukrán külügyminisztérium hivatalos úton követelte a Magyar Kormánytól megbízottja titulusának megváltoztatását (az ukrán sajtóban Grezsa személyéhez gyorsan hozzáragasztották az ukrán exelnök politikájának szellemiségét idéző „Kárpátalja megfigyelője” gúnynevet). A folyamat három hónapig tartott, de végül is megváltoztatták a beosztás megnevezését. Grezsa István jelenlegi titulusa így hangzik: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos.

Ő az az ember, aki jelenleg Magyarország Kárpátalját célzó humanitárius politikáját szinte egészében koordinálja. Egy héten többször is ellátogat Kárpátaljára, majdnem minden programon ott van, amiben akár egy kicsit is érintettek a magyarok.

A találkozó formátuma, amelyre meghívást kaptak a régió újságírói, sajtóreggeli volt.

Ahogy maga Grezsa úr az elején bejelentette, „bármiről lehet kérdezni és írni”. És valóban őszintén válaszolt is a kérdésekre, amennyire azt a magyar álláspont és a diplomáciai protokoll engedte, melytől egy lépésnyire sem tért el. Viccelődött, hogy nyáron nem engedték át a határon, most meg úgy fogadták, mint a Mikulást. Még arról is mesélt, hogy az előző héten disznót vágott és arra buzdította az ukrán sajtó képviselőit, hogy vegyenek részt a magyar akciókon.

Mindez valószínűleg azt a célt szolgálta, hogy egy kicsit felengedjen a jég. Eközben az újságírók próbálkoztak összetett témákról kérdezni: a nyelvi kérdésről, az útlevelekről…

Az utóbbiak tekintetében Grezsa István nem viccelt: a válaszokból kiviláglott az a kemény irányvonal, amihez Magyarország Kormánya tartja magát az Ukrajnához fűződő viszonyában.

A Grezsa által tett alapvető kijelentések üzenete ezen a téren: a magyarok törekednek az Ukrajna és Magyarország között fennálló viszony 2016-os szintjéhez való visszatérésre, várják az ún. nyelvcikkely visszavonását, törekednek a konstruktivitásra.

És a fő üzenet: „Magyarország számára Kárpátalja pénzügyi támogatásának nincsenek felső határai”.

Fotó: Szerhij Hudaka (ukrinform.ua)

NEM FELEDKEZHETÜNK MEG A NYELVTÖRVÉNYRŐL

– Nem szeretnék hosszan beszélni a 2018-as évről – jelentette ki Grezsa István. – Gondolom, az ukrán sajtó eleget írt a magyarokról, csak sajnos nem mindig úgy, ahogy szerettük volna (a magyar diplomaták és a magyar nemzeti kisebbség vezetői szinte minden rendezvényen megvádolják az ukrán sajtót a kárpátaljai magyar kérdés negatív fényben való feltüntetéséért, az év folyamán ez a tézis elhangzott már Szijjártó miniszter, Brenzovics úr és mások szájából is a megyében – a szerző). Sokkal jobb lenne, ha ezt a kérdést úgy próbálnák megvilágítani, ahogy azt korábban tették: vagyis, szerintem, jobb lenne arról beszélni, hogyan segíthet Magyarország Ukrajnának. Sajnos, a korábbi kapcsolatok szintjét visszahozni nem lesz egyszerű – mondta Grezsa. – Reménykedem abban, hogy a hibáinkat mi kijavítjuk.

– Miniszteri biztos Úr, Önnek van elképzelése arról, hogyan kellene ezeket a hibákat korrigálni?

– A legjobb lenne visszatérni a kapcsolatok szintjének 2016-os állásához, mint Grojszman miniszerelnök legutóbbi magyarországi látogatásakor. Tagja voltam az őt fogadó delegációnak.

– Ha emlékeznek, akkor született meg az 50 milliós hitelről szóló megállapodás, amelyből meg kellett volna építeni a Beregszászt elkerülő utat, valamint jóváhagytak más infrastrukturális projekteket is. Azt gondolom, hogy ezeket befejezhetjük, ha folytatjuk a közös munkát.

– De mindezzel együtt nem feledkezhetünk meg az oktatási törvényről és annak gyakorlatilag diszkriminatív nyelvi cikkelyéről, amely olyan szerzett jogokat érint, amelyeket még Ukrajna Alkotmánya szerint sem lehet elvenni.

AZ OKTATÁSSAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEKBEN CSENDET TAPASZTALUNK

– Milyen fázisban tartanak jelenleg az ukrán–magyar kapcsolatok az oktatás terén?

– Mi csendet tapasztalunk most ebben a kérdésben. Egyelőre elégedettek vagyunk a Legfelsőbb Tanács által bevezetett végrehajtási idővel. De azt tartjuk, hogy a kisebbséget nem lehet megfosztani szerzett jogaitól.

– Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy javuljanak az országaink közötti kapcsolatok, figyelmünket érdemesebb lenne a közös érdekeinkre, nem pedig országaink külön érdekeire koncentrálni. Mint ország, mi tiszteletben tartjuk azt, hogy Ukrajna fiatal államként építi a nemzetét. Mi magyarok gazdag, több, mint 1000 éves államisági tapasztalatokkal rendelkezünk – beleértve a nemzetalkotás építését is – amelyeket megoszthatunk Önökkel.

– Ennek a „nyelvi” témának a keretében szeretném elmondani, hogy az elmúlt héten ukrán nyelvtanfolyamokat hirdettünk meg a kárpátaljai magyarok számára, aki szeretne, beiratkozhat. Máris 300 ember jelentkezett. Néhány éve már tartunk ingyenes magyar nyelvtanfolyamokat a megyében. Ezek koordinálását a beregszászi főiskola végzi (a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskoláról van szó – a szerző). Magyarország 1 millió hrivnyát jelölt ki ezekre a tanfolyamokra a következő évben.

– Az ukrán nyelv magyarok számára való oktatásának komoly módszertanát a beregszászi főiskola dolgozta ki. Rendelkezésre áll a szükséges irodalom, rendelkezésre állnak a szakemberek, akik készek tanítani. Ezek a tanfolyamok vizsgával zárulnak.

– Kárpátalján a magyar tanfolyamokon 16 ezer ember vesz részt. Köztük orvosok is, hiszen nekik tudniuk kell a nyelvet a magyar lakosság kiszolgálásához. Az orvosok számára szakmai továbbképzéseket is tartunk Magyarországon, ami segíti szakmai fejlődésüket.

Fotó: Szerhij Hudaka (ukrinform.ua)

MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA NINCSENEK FELSŐ HATÁRAI KÁRPÁTALJA PÉNZÜGYI TÁMOGATÁSÁNAK

– Nem merült fel Önökben az, hogy abbahagyják az ukrajnai magyarok finanszírozását a kapcsolatokban kialakult krízis miatt?

– Az én személyes álláspontom az, hogy nem, hogy nem kell befejezni ezeket a programokat, hanem éppen, hogy még jobban erősíteni kell a segítséget. Ezért 2019-től kezdődően ez valóban megkétszereződik. Magyarország számára nincsenek felső határai a kárpátaljai magyarok pénzügyi támogatásának.

– Arra fókuszálunk, hogy Kárpátalján más a magyarokat érintő politika, mint Kijevben. Itt soha nem voltak problémáink sem a magyarokkal, sem az ukránokkal. Én állandóan kritizálom a kárpátaljai magyar újságíróinkat, hogy a rendezvényeinken kevés ukrán nyelvű újságíró van. Nagyon örülnék neki, ha a mi összes „szeparatista” rendezvényünkön – viccel Grezsa – több ukrán újságíró venne részt. Ma is átadunk Ungváron egy versenyzongorát a zeneiskola részére. Ez a hangszer a Petrof gyárban készült. Remélem, nem azt fogják írni, hogy Oroszországban gyártották, magyar pénzen vették és hogy ez az egész egy szeparatista megnyilvánulás. Higgyék el, annyi munkánk van, hogy egyszerűen gondolni sem tudunk a szeparatizmusra.

– Ezért, hogy egyenesen válaszoljak a kérdésére, nem zártuk be az ajtókat, hanem épp ellenkezőleg, még szélesebbre tárjuk őket.

A MI FELADATUNK, HOGY A HATÁRON TÚLI MAGYAROK TUDJÁK, HOGY EGY ERŐS MAGYAR ÁLLAM ÁLL MÖGÖTTÜK

- Magyarországon tényleg nincs hová tenni azokat az összegeket, amit a határon túli magyarok támogatására fordítanak?

– Tudják, eltelt 30 év a kommunista rezsim leváltása óta. Akkor, abban az időszakban a kommunisták azt mondták, hogy a határon túli magyarok kérdése azoknak az országoknak a problémája, ahol ők élnek. Magyarország tulajdonképpen több évtizeden keresztül nem foglalkozott a határon túli magyarokkal, aminek az lett az eredménye, hogy felére csökkent a számuk. Magyarnak lenni szégyen volt, negatívumként fogták fel, ami nem kedvezett az embernek.

– Eltelt 30 év, és ma már gyakorlatilag a társadalom többsége úgy gondolja, hogy foglalkozni kell a határon túli magyarokkal, ez a Magyar Kormány kötelessége, ezt Magyarország Alaptörvénye is rögzíti. Magyarország majd összes állampolgára a nemzet részeinek tartja a határon túli magyarokat.

– Ismerik az elmúlt évszázad történelmét, egyetlen magyart sem kérdeztek meg akkor, hogy melyik országban akar élni. Kárpátalján az elmúlt évszázadban ez már a hatodik állam, amiben a helyi magyarok élnek. Minden hatalomváltás tulajdonképpen vagyonvesztéssel jár. Az emberek élete nehezedik, ki akarnak vándorolni. A mi feladatunk az, hogy a magyarok engedelmes adófizetőként éljenek a saját földjükön, de ne diszkriminálják őket. Hogy legyenek büszkék arra, hogy magyarok, és hogy mögöttük egy erős magyar állam áll.

Fotó: Szerhij Hudaka (ukrinform.ua)

MIÉRT FEKTESSÜNK BE AZ ÓVODÁKBA ÉS ISKOLÁKBA, HA A GYEREKEK NEM BESZÉLHETNEK OTT MAGYARUL?

– Mondja el Miniszteri biztos Úr, konkrétan mivel foglalkozik Ön Kárpátalját illetően?

– Órákig tudnék erről beszélni, de megnevezem Önöknek a fő irányokat. A nyelvtanfolyamokról már beszéltünk. Számunkra nagyon fontos az egészségügy, mert az egyik ok, amiért a magyarok elhagyják Ukrajnát, az az egészségügy rossz állapota. Szeretném kiemelni a védőoltásokat: Magyarországon az újszülöttek gyakorlatilag 100%-a megkapja a védőoltásokat, itt még a közelmúltban is körülbelül csak a gyermekek harmada. Ezért mi állandóan szállítunk védőoltásokat Kárpátaljára. Ez Magyarország, mint szomszédos ország számára is fontos, mert a fertőző betegségek terjedése veszélyt jelent. Öt évre szóló oltóanyag programunk van, melynek keretében minőségi vakcinákat biztosítunk Kárpátalja számára. Ez állami kötelesség, de nem gondoltuk, hogy ez a magyar állam kötelessége, hiszen ezek az oltóanyagok a magyar adófizetők pénzén kerültek megvásárlásra. Ezért elég furcsa Szuprun miniszter asszony azon kijelentéseit hallani, hogy ez csempészett oltóanyag. A védőoltásokon kívül inzulin segélyt is átadtunk, valamint orvosi felszerelések és berendezések vásárlását is finanszírozzuk.

– A második irány a kultúra. Magyar kulturális központok létrehozása. Nemrég nyitottunk ilyet Kijevben, tervezünk nyitni egyet Lembergben. Kárpátalján erre a célra szeretnénk felújítani a Rákóczi-kastélyt, ami nagyon rossz állapotban van. A múlt évben megvalósítottunk egy nagy projektet az ungvári várban létrehozott történelmi kiállítás kapcsán.

– A harmadik irány az oktatás. Minden kárpátaljai óvodát felújítunk, ahol van magyar oktatás. Ez 3 év alatt 600 millió hrivnyát jelent (ez a program már másfél éve tart), majd az iskolák felújításával fog folytatódni.

– Ezért, amikor a nyelvi cikkelyről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy miért újítsuk fel akkor az óvodákat és iskolákat, ha ott a gyerekek nem tudnak magyar nyelven tanulni? Mi olyan tendenciát látunk, hogy nagyon sok a vegyes család, ahol az édesanya vagy édesapa ukrán, és ezek a családok magyar tannyelvű óvodába és iskolába íratják a gyerekeket. Hangsúlyozom, hogy ezek a programok nem csak Kárpátalján működnek, hanem a Kárpát-medencében élő összes határon túli magyarra vonatkoznak.

– István úr, milyen gyakran látogat Kárpátaljára?

– Nagyon gyakran vagyok itt, már a feleségem is mérges emiatt – viccel Grezsa.

– Abban az időben, amikor tartott a beosztása megnevezése körüli botrány, utazott ide?

– Akkor ez problémás volt.

– Most ez a kérdés megoldódott?

– Ha akkor a határon úgy néztek rám, mint ellenségre, most úgy, mint a Mikulásra.

– Mivel fejeződött be az SZBU azon vállalkozók ellen indított eljárása, akik támogatást kaptak Magyarországtól az Egán Ede programon keresztül?

– Sajnos nem fejeződött be. Amikor az országaink közötti csendről beszéltem, az ezekre a vállalkozókra nem vonatkozott. Majdnem mindegyiket beidézték kihallgatásra az SZBU-ba, a határon szinte minden képviselőt megállítanak, még a falusi tanácsi képviselőket is, ha magyarok – vagy valamilyen átkutatást tartanak, vagy kikérdezés folyik, magyar útlevelet keresnek. Ez kettős játék, ami ma is tart.

– Klimkin miniszter bejelentette, hogy a kárpátaljai diplomáciai intézményekben felhagytak az útlevelek kiadásával. Hová mennek most a magyarok az útlevélért?

– Mi semmiféle nemzetközi egyezményt nem sértettünk meg ebben a kérdésben. Ezzel kapcsolatban fogalmazunk meg kijelentéseket. A diplomáciai intézmények legfőbb feladata Magyarország állampolgárjainak segítése. Azt gondolom, hogy a két miniszter legutóbbi találkozóján átadtunk egy, a kérdést megoldó egyezmény-tervezetet, és ennek megfelelően most tárgyalásokat és diplomáciai egyeztetéseket folytatunk ebben a kérdésben. Itt nincs más alternatíva, mint a két fél megegyezése.

– Megfosztották-e azt az embert a magyar állampolgárságtól, aki azt a botrányos videót készítette a beregszászi konzulátuson? Elvégre részt kellett, hogy vegyen a ceremónián, hogy ezt felvehesse, vagyis neki is kellett útlevelet kapnia.

– Tudjuk, ki tette, de nem fosztottuk meg az állampolgárságtól. Magyarország szintén készíthetett volna fekete listát, például azokról az emberekről, akik maszkokban letépik a magyar zászlót, miközben van magyar állampolgárságuk, aztán pedig virágot helyeznek el a Sevcsenko szobornál Beregszászban, amit magyar pénzen emeltek (2016-ban Magyarország finanszírozásával emeletek Sevcsenko szobrot Beregszászban – a szerző). Lengyelország készít ilyen listákat és vezet be szankciókat, de mi nem tettünk ilyen lépéseket. Mi valójában nem foglalkoztunk még az ukránok üzletével sem Magyarországon, nem folytatunk negatív politikát ellenük. Azt gondolom, hogy az, hogy most itt ülünk Önökkel, ez is egy gesztus lépés. Én hiszem, hogy megtaláljuk a közös nyelvet, mint ahogy a múltban is megtaláltuk.

– Ami a beregszászi konzulátusán történt, én malőrnek nevezném. Ez egy barátságtalan akció volt, én pontot tennék erre, és elvonatkoztatnék tőle.

A MAGYAROK ELISMERNEK BÁRKIT, AKIT AZ UKRÁNOK MEGVÁLASZTANAK

– A választások küszöbén állunk Ukrajnában. Fognak-e pedálozni a Tisza-melléki körzet létrehozásáért a magyarok szavazása miatt?

– Ez egy régi kérdés, nekünk ezt már sokszor megígérték. Nem tudom, hogyan döntenek erről Kijevben, egyáltalán felmerül-e a kérdés. Mi örülnénk, ha ukrán barátaink teljesítenék ezeket az ígéreteket. De nem fogjuk ezt a kérdést felemelni.

– Voltak olyan kijelentései a miniszterelnöküknek, hogy a magyarok már a következő hatalommal fognak megegyezni. Vagyis a jelenlegi vezetéssel nem találják a közös nyelvet?

– A magyar kormány kötelessége elismerni bárkit, akit az ukránok megválasztanak. Mi jelenleg nem folytatunk tárgyalásokat senkivel, de másfelől folytatunk mindenkivel, mert van 150 ezer magyar Kárpátalján. Azt gondolom, hogy az ukránok választása csak az ukránokra tartozik.

* * *

A reggeli után arról érdeklődtünk Dmitro Tuzsanszkijtól, a magyar kérdésre specializálódott elemzőtől, hogy milyen szerepe van most Grezsa Istvánnak, mire van kihatása Kárpátalján, mivel tud hasznára lenni Kijevnek a magyarokkal való jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez.

– Nagyon fontos megérteni azt, hogy Grezsa István nem új ember sem Kárpátalján, sem az ukrán–magyar kapcsolatokban – felelte Tuzsanszkij. 2018 nyaráig, amikor kirobbant a beosztása megnevezése körüli botrány, már két éve dolgozott hasonló poszton. 2016-tól 2018 tavaszáig Grezsa István a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja Együttműködésének és Összehangolt Fejlesztési Feladatainak Kormányzati Koordinációjáért Felelős kormánybiztosi tisztséget töltötte be. Előző beosztása funkcióit és státuszát tekintve jelentősen magasabb és fontosabb volt, mint az, amelyik körül a botrány kialakult.

– Két éven keresztül – 2018 nyaráig – Grezsa István koordinálta Magyarország minden erőfeszítését Kárpátalján, míg új beosztása kapcsán, ami ilyen nagy figyelmet kapott, nem Magyarország egész kormányától kapott megbízást, hanem csak egy minisztertől – Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől.

– Tehát Grezsa István mondhatni a Kijev és Budapest közötti összetett viszony és a bürokratikus apparátus által elkövetett technikai hiba „áldozatává” vált, amely olyan sikertelenül fogalmazta meg a magyar tisztviselő új beosztásának megnevezését.

– Mindenesetre sem tényleges, sem logikus bizonyíték nincs arra, hogy Grezsa István beosztásának megnevezése tudatos provokáció lett volna Budapest részéről.

– Orbán Viktor csapata számára sokkal fontosabb, hogy Grezsa István lehetőség szerint minél gyakrabban látogasson el Kárpátaljára, valósítsa meg a Magyar Kormány projektjeit, azt demonstrálva, hogy hogyan törődik Budapest a kárpátaljai magyarokkal, mint az, hogy elkerülje Ukrajnát azt veszélyeztetve, hogy nem kívánatos személlyé válik, mint ahogy ez augusztustól november végéig történt.

– Hogy fontos-e Grezsa István munkája Ukrajna számára? Egyfelől a humanitárius és határ menti projektek, amelyeket ő gondoz, erős ideológiai tartalommal bírnak, mert a Magyar Kormány hivatalos politikájának kifejeződései. Azonban, ha Grezsa István ezen munkáját és Budapest ambícióit válaszképpen ügyesen egyensúlyozza ki az ukrán politika – úgy állami, mint regionális szinten – akkor ez reális eurointegrációs és gyümölcsöző határ menti együttműködés lesz. Vagyis olyan, ami pontosan illeszkedik úgy Kijev, mint Budapest érdekeihez, és a „jószomszédi viszony” diplomáciai bélyegzőjével jellemezhető…

* * *

Összegezve a sajtóreggelin és Dmitro Tuzsanszkij kommentárjában elhangzottakat, szeretnék még néhány dolgot hozzáfűzni.

Először is: gyanítom, hogy a kijevi vagy mondjuk lembergi „hazafiak” fülét sérti sok Grezsa miniszteri megbízott szájából elhangzott kifejezés (mint például az, hogy a kárpátaljai magyarok a „magyar nemzet részei”, akik a „saját földjükön élnek”). Viszont a kárpátaljai ukránok hagyományosan pénzügyi támogatóként fogják fel a magyarokat. És amikor valamit adnak, azt el kell fogadni (ahogy az ismert kárpátaljai mondás tartja), mert nem biztos, hogy ugyanezt Kijevből is felajánlják.

Másodszor: a magyarok olyan okos (legalábbis saját javukra nézve) kulturális politikát folytatnak, amit némelyek akár „ravasznak” is nevezhetnek. Pénzt adnak a Sevcsenko szobor felállítására Beregszászban, módszertani irodalmat adnak ki az ukrán nyelv tanítására, ukrán nyelvtanfolyamokat indítanak a kárpátaljai magyarok számára, ahová már 300 magyar beiratkozott… Így annak ellenére, hogy a régió lakosai számára indított hasonló jellegű magyar nyelvtanfolyamokat már 16 ezer ember látogatja, azért hibáztatni Budapestet, hogy olyan, mintha arra kényszeríteni valakit, hogy felejtse el az ukránt, nincs alap.

Ebből következik a harmadik összegző gondolat – a magyaroktól tényleg el lehet tanulni, hogy hogyan kell kiállni magadért és gondoskodni a sajátjaidról. Sajnos, az ukrán állam nem tudja bejelenteni azt, amit Budapest, hogy „a magyar diaszpóra pénzügyi támogatásának nincs felső határa”. A külföldi testvéreinkre nálunk általában hamarabb szokás úgy tekinteni, mint adományozókra, mintsem az adományok címzettjeire. Ukrajnának még a saját polgárjaira sem jut mindig elég pénze, miért fordulna inkább a külföldön élők felé?

Az eredeti, ukrán nyelvű riport szerzője:Tetjana Kohutics (ukrinform.ua)

Featured Posts
Recent Posts