Gyújtogatók

Hogy egy rossz szóviccel kezdjük: futótűzként terjedt az ukrajnai és magyarországi médiában a hír, hogy ismeretlen tettes Molotov-koktélhoz hasonló, gyúlékony folyadékot tartalmazó palackot dobott a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség központi irodájának épületére Ungvár belvárosában.

Örömteli, hogy a tettet melegében elítélte Moszkal kormányzó, valamint így tett Pavlo Klimkin, az ukrán diplomácia vezetője is. A magyar külügyi tárca közleményt adott ki, amelyben kifejtették: elvárják az ukrán hatóságoktól, hogy garantálják a kárpátaljai magyarok biztonságát.

Fotó: karpataljalap.net

Szép-szép ez a sok elítélő nyilatkozat az ukrán fél részéről, azonban jó lenne egy kicsit végiggondolni, mi vezetett oda, hogy 2018-ban ilyen történik Európában? Hogy veszi magának a bátorságot akárki is, hogy ilyet tegyen? Nem gondolkozik el rajta Klimkin úr és a többi kijevi politikus, hogy talán az ilyen és ehhez hasonló cselekedeteket éppen ők készítették elő azzal, hogy boszorkányüldözést folytatnak a kisebbségek ellen? Nem érzik úgy, hogy a durván kisebbségellenes törvénykezési hadjárat tovább bátorítja az ésszel nem gazdagon megáldott, primitív nacionalistákat?

Nem feltételezzük, hogy a hatalmat birtoklók olyan ostobák, mint a gyújtogatók, vagy a maszkban masírozók, ezért kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy a sűrű bocsánatkérések közepette is kapóra jön nekik az a hisztéria, hiszen tulajdonképpen ez Ukrajna lényege. Így nem kell legalább arról beszélni, hogy nincsenek utak, hogy hókotrásról a Kárpátok hágóin eddig nem hallottak, vagy éppen arról, hogy százezrek éheznek az országban, miközben a munkácsi, ungvári és kijevi politikusbűnözők luxusautókkal és magánrepülőkkel gázolnak át mindenen és mindenkin. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a mesterségesen gerjesztett őrület pont arra jó, hogy elfedje a valóságot. Elfedje azt, hogy olyan országban vagyunk kénytelenek élni, vegyük csak Kárpátalját, hogy gyermekeink egészsége is a szomszéd jóindulatán múlik, mert védőoltás nincs; a gyermekkórház teteje beázik; vagy a rendelőkben a legalapvetőbb infrastruktúra is hiányzik. Óvoda, iskola is csak akkor épül, ha a gyalázott magyarok építenek.

Ha pedig mindez valóban így van, azaz ebben az országnak nevezett valamiben már csak a vodkagőzös hangoskodás maradt, akkor be kell látnunk, hogy Porosenko, Parubij és a többi gazfickó olyan tüzet gyújtott, amit nem tudnak eloltani. Már csak abban az egyben lehet reménykedni, hogy ebben a tűzben majd nem az értékek pusztulnak el, hanem az a romhalmaz dől össze, amelynek tetején a kiskirályt játsszák ezek az "úriemberek".

Fotó: karpatalja.ma

Featured Posts
Recent Posts