Húsvét Kárpátalján

A múlt héten beszélgettem egy alföldi barátommal, és kölcsönösen megdöbbentünk, hogy milyen különböző a húsvéti ünnep Kárpátalján, a Dél-Alföldön, vagy éppen Tolnában. Lenyűgöző, hogy milyen gazdag a kultúránk, mennyi szín fér meg palettáján, és mégis csak egységes képet mutat a külső szemlélők számára.

A húsvéti szokások, csak úgy, mint egyéb ünnepeink kapcsán, folyamatosan változnak. Szokások tűnnek el, újak alakulnak ki. Egy dolog nem változik, ez pedig az, hogy a keresztény emberek számára ez a legfontosabb ünnep, Jézus kereszthalálára való emlékezés. Áldozatával Krisztus megváltotta bűneinket, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

Velázquez Krisztus a kereszten c. festménye (forrás: http://velazquezart.blogspot.hu)

Két olyan hagyomány van, amely bizonyosan még a legtöbb helyen tartja magát – bízunk benne, hogy meg is marad. Ezek a tojásfestés és a locsolás. Lévén, hogy e sorok írója férfiember, így utóbbiról rendelkezik beható információkkal, míg előbbi esetében csak leírásokra tud támaszkodni.

Piros tojások (forrás: nlcafe.hu)

A Kárpátalja hetilap oldalán találtunk egy kiváló forrást arról, hogyan készítették a hímes tojásokat Salánkon, ezt idézzük a következőkben: „többféleképpen díszítettük a tojásokat. Megfőztük a hagyma héját, amitől szép bordó színűre változott a víz, s ebben a vízben főztük meg a tojásokat, hogy pirosak legyenek. Ha meg viasszal akartuk ékesíteni a tojásokat, viaszt kértünk a méhészektől, majd egy kicce nevű eszközzel megmelegített viasszal virágos meg kacskaringós mintákat hímeztünk a még meleg főtt tojások héjára. A kicce egy üreges farúd, melybe egy rézdrótot tettünk, s ennek a kiálló végével díszítettük a tojásokat. Rozmaringszárat is hímeztünk a tojásra, s a rozmaringszár által határolt mezőbe beleírtuk viasszal annak a kislánynak a nevét, aki a tojást adta a fiúknak. Végül pedig ezüst- vagy aranyporral bedörzsöltük a mintákat, melyek csak úgy ragyogtak. Olykor a piros tojásokat is meghímeztük viasszal, így színes alapon csillogott a minta.”

Húsvéti locsolás (forrás: MTI/Komka Péter)

A locsolás kapcsán átalakulóban vannak a szokások, pontosabban megváltozik a locsolóeszköz. Míg régebben csak a legtehetősebb családok gyermekei locsoltak kölnivel, mára már a többség ezt használja a meglocsolandók nem feltétlen örömére. Ezzel szemben régen, elsősorban a falusi közösségekben kúti vízzel öntözték meg a virágszálakat, hogy el ne hervadjanak. Azért azt mindenképpen jegyezzük meg, hogy egy szelesebb, hűvösebb húsvéthétfő nem igazán kedvez a meglocsolt lányok hőháztartásának.

Érdekes, Kárpátaljára jellemző szokás, hogy a húsvéti kalácsot, a főtt kolbászt, a nagypéntek este megfőzött sonkát, a főtt tojást, a vajat, egy egész tyúkot, a bort, a túrót, a tormát, a sárga túrót is megszenteltetik a templomban. Ez a hagyomány, ha élt is az Alföldön, akkor mára feledésbe merült – számolt be róla a fentebb már idézett alföldi beszélgetőtársam.

Sajnos, ahogy globalizálódik világunk, és egyre inkább elveszünk a multikulturalizmus és az értéktelenség zajában, úgy vesznek el sorra hagyományaink is. Azt tanácsoljuk kedves olvasóinknak, hogy védjék, őrizzék a családi, falusi, nemzeti tradíciót, mert csak ezek megőrzésével, továbbadásával, gyarapításával alakulhat ki szilárd önazonosságunk. E nélkül pedig elveszünk. Kárpátalján és mindenhol a világban.

Végül egy szép videó, a Ferences Misszió tavalyi kisfilmje:

Ajánljuk szíves figyelmükbe a Kárpátalja hetilap kiváló cikkét, amely különböző kárpátaljai települések húsvéti hagyományait foglalja össze.

Featured Posts
Recent Posts