Krúdy Gyula Kárpátaljáról

A híres magyar író több munkájában is foglalkozik Kárpátaljával. A Havasi kürt - Ruszin-Krajna kis tükre könyvét éppen 100 éve adták ki, de ezen íráson kívül A nemzet lelke Északkeleten; az Ábrándos városok; A Paraszkiva-malom és A fehérlábú Gaálné c. alkotásoknak is van kárpátaljai vonatkozása.

A Havasi kürt kiadásának pikáns színezetű körülményeiről így írnak az Irodalmi lapban. Az ungvári színkörben drámát próbáltak a színészek. (Krúdy) aznap este együtt nevetett, borozott és jókat evett a társulattal. Szállodai ágyát is megosztotta Olenkával, hűséges rajongójával. Mikor az útitáskájából kivette a kéziratot, hogy megmutassa a töltött galamb énekesnőnek, ő pedig megkérdezte mi a címe?

- Havasi kürt, válaszolta Krúdy, tudod az a nagy hosszú fából készült pásztorok rúdja.

- To trembitá, pane Krúdy! – nevetett fel gyöngyöző kacagással a szerelmes nő és puha karjaival már húzta is magához az írót. Pár nap múlva Krúdy, miután látta, hogy a helyzet Ungváron nem javult és a nyomda továbbra sem dolgozik majd, felkerekedett és felutazott Pestre. A havasi kürt c műve, amely hangszert a ruszinok a maguk nyelvén trembitának hívnak, végül is 1919 elején megjelent könyv formájában Pesten.

Krúdy kuriózumnak számító írása „Utazás Európa legszegényebbe népei között” címmel olvasható a Magyar Tükör, 1921-es számában, de digitális formában máshol is hozzáférhető, sőt meg is vásárolható.

Így kezdődik a remek alkotás:

Európa legszegényebb népéről, az magyaroroszokról, más néven: ruténekről szól ez a könyv. Hívják még ezt a népet: kisoroszoknak is, az ő nyelvükön ez ruszinnak hangzik; külföldön uher-nek (magyarnak) mondja ő magát.

Neve tehát volna elég ennek a népnek. Milliomos Eszterházynak soha sem kellett különösebben megjelölni magát. De az egykori szegény kurtanemes felrakta névjegyére összes valódi s kölcsönzött prédikátumait. - A legigazabb elnevezése ennek a népnek: ruszin, gazdag rokonok szegény atyafia.

A ruszin nép azonban nem hivalkodik származásával, míg a tudósok vitatkoznak felette. Ő szegény megelégszik e nagyvilág legkisebb címével, amely még az egykori Tisztelt címnél is kevesebb ma Európa nagyságos urai előtt: szívesen, boldogan nevezi magát: magyarnak. Ez a nép büszke arra, ha magyarnak nevezik; szállóigéje, elragadtatása, dicsérete, ha valakire azt mondja:

- Olyan, mint egy magyar.

A ruszinok földjén van legközelebb az Isten a néphez, mert messze van tőle a „király”.

Az Istenbe való hit tartja a lelket századokon át a népben, száz évek múlnak el, s ő mindig várja a jobb esztendőt, amely bizonyosan elkövetkezik. Addig is megelégedetten, csendesen, jámboran éldegél, mintha kiveszett volna leikéből minden gonosz indulat a sanyargatásban. A legszelídebb nép ez. Ábrándos, álmodozó, boldogan böjtölő. Csak meg kell nézni egy igazi ruszinnak a jóságos szemét, indulat, dac nélküli arcát, bárányszelíd homlokát! Ez a faj nem képes a gonoszságra. Igaz, hogy élhetetlen; igaz, hogy gyermek még napjainkban is a megvénült, cinikus, elkorhadt népek között; igaz, hogy a szenvedések, embertelen nyomorúságok alázattal vonulnak el felette: de éppen ezért övé a jövő. Ez az egészséges, szegénységében boldog, egyszerűségében bámulatosan megelégedett nép egyszer még hallatni fog magáról. Ő annak a népfajnak egyenes leszármazottja, akiről azt írja Gogol, a legnagyobb kisorosz író, hogy: egykor beszélni fog róla az egész világ. Minden nemes emberi tulajdonság megtalálható a magyar oroszban.

Szeretni senki sem tud úgy, mint ő.

Hűségét századok óta kipróbálta mostohaapja, a magyar.

Nagy bűnök, árulások, gazságok nem terhelik ennek a kis nemzetnek a lelkiismeretét. Emelt fővel állhat a népek ítélőszéke előtt. Ő nem bántott senkit, nem nvomorgatott, kínozott, rabolt ki szomszédot. Mindig szegény volt, és soha sem áhította a másét. Sziklás hegyeihez, komor bérceihez, fénylő folyóihoz és még fénylőbb tavaszaihoz ragaszkodott. Kis földecskéjét a tenyerével védelmezte, mint kisdedét. Vallása ellen nem vétett. A börtönöket alig ismerik Ruszka-Krajnában.

Featured Posts
Recent Posts