Perényi Ilka tragédiája

A Tiszta Kárpátalja oldalon olvastunk ma az utazók körében népszerű nagyszőlősi Kankó-várról, pontosabban arról, hogy a rom környékét is rendbe tette a Tiszta Kárpátalja csapata. Gondoltuk, hogy jó lenne felidézni a vár történetét, valamint egy ahhoz kötődő szomorú mondát is, amely a Nagyszőlőst és környékét birtokló Perényi család egyik lánygyermekének, Ilkának a tragédiáját meséli el.

A Nagyszőlős fölé emelkedő Fekete-hegy sziklateraszán állnak ma is a Kankó-vár, egykori nevén Ugocsa-vár romjai. A hagyomány úgy tartja, hogy már közvetlenül a Honfoglalás után kisebb erődítményt emeltek a Fekete-hegyen a magyar törzsek, amely védelmet nyújtott a vidékre gyakran betörő besenyők ellen.

Romok (forrás: karpatalja.ma)

A vár első írásos említése 1308-ból származik; ekkor a Borsa család birtoka volt. Az Árpád-ház kihalása után a család sarja, Borsa Kopasz egyike lett azoknak a meggazdagodó földesuraknak, akik eltávolodva a központi királyságtól, egyre inkább kiskirályként viselkedve gyakorolták földjeik felett az uralmat. A királyi hatalom renoméját visszaállító Károly Róbert lerombolta a várat, majd néhány évtizeddel később, az 1390-es években Luxemburgi Zsigmond magyar király, későbbi német-római császár Perényi Pál Zemplén megyei ispánnak ajándékozta Nagyszőlőst, és vele együtt a Fekete-hegyet. Perényi oroszlánrészt vállalt a törökök elleni harcokban, ezért engedélyezték számára, hogy újra felépítse a Károly Róbert által megsemmisített várat.

A terület a 15. század elején a ferences rendi szerzetesek tulajdonába került, azonban 1544-ben a protestáns hitre áttért Perényi Ferenc elvette a barátoktól erődítményüket és lovagvárrá alakította azt. A Kankó-vár a ekkor a Tisza jobb partja mentén futó utat és a réveket ellenőrizte.

A Perényiek a három részre szakadt Magyarország korában János Zsigmond erdélyi fejedelem oldalára álltak, így kivívták a Habsburg Ferdinánd haragját, akinek parancsára katonái 1557-ben elfoglalták, majd porig rombolták a Kankó-várat.

Ma érkezett, munkában a romok körül (forrás: Tiszta Kárpátalja)

Na, de ennyit a történelemről, lássuk a mondát, amelyre Dupka György és Zubánics László már többször idézett gyűjteményében bukkantunk:

A protestáns felekezethez tartozó Ilona szépségével és életkedvével beragyogta özvegysorban élő mogorva apjának, Perényi Péternek a napjait. A zárdából hazatérő lány, ugyan nem volt katolikus, de egy búcsújárás alkalmával felkereste a szerzetesek templomában Kapisztrán közszemlére tétetett hamvait. Ilka kíváncsisága áldozata lett: Isten szent háza helyett kéjencek tanyáján találta magát, ártatlanságának virágát erőszakkal szakították le az esküjükre méltatlan férfiak.

A bárókisasszony este nem tért haza a szülői házba, hiába keresték mindenütt, nem lelték

nyomát. Teltek a napok, hetek, hónapok, évek, de a lányról nem érkezett hír. Történt aztán egyszer, hogy egy, a templomba betérő koldus elaludt a magas támlájú padok között, és a kaput éjszakára bereteszelő pap nem vette őt észre. Az álmából éjfélkor felriadó ember sírásra és nyöszörgésre lett egy figyelmes, követte a hangokat, melyek az oltár alól hallatszottak. Felfeszítette hát a követ, s egy földalatti üregben ott találta Ilkát, aki szemmel láthatóan beleőrült fogságának magányába.

Reggel, amikor kinyitották Isten házának kapuit, a koldus az imádkozók közé vegyülve kiosont, s egyenesen a báróhoz futott, akinek elmesélte, hogy mi történt vele az éjjel. A felbőszült Perényi betört a várba, megtalálta lányát, aki még édesapját sem ismerte meg. A gróf mindent megpróbált, hogy meggyógyítassa Ilkát, azonban a fogságából szabadult kisasszony csakhamar meghalt.

Perényi gróf haragjában földig rombolta a kolostort, a szennyes lelkű férfiakat pedig a Vérfok nevű magaslatról dobatta a mélybe, míg másokat az égő máglyába löketett. Vérbosszúja miatt kénytelen volt elhagyni vallását, s hogy a fő- és jószágvesztést elkerülje parancsba kapta egy kőkolostor alapjainak lerakását. A kolostor ma sincs befejezve, csak alapjai állnak, a rom fölé kis kápolnát építettek, ahová Nagyszőlős népe Szentháromság vasárnapján búcsúra jár, s ott buzgón imádkozik.

Mindig nehéz megítélni, hogy egy mondának mennyi a valóságalapja. Ugyan mélyebb kutatásra itt, a Szerkesztőségben nem volt alkalmunk, de úgy gyanítjuk, hogy a hitviták korából származó monda erősen túlzó és csak kevés valóságalappal rendelkezik. Ettől azonban érdekes darabja a néphagyománynak, amely értékes és fontos számunkra, hisz részben ez az alapja Kárpát-medencei megmaradásunknak.

A Perényi-kastély Nagyszőlősön (fotó: TuNo)

Forrás: Szépasszony dombja - Kárpátaljai történeti és helyi mondák, szerk. Dupka György, Zubánics László, Intermix Kiadó, Budapest, 2014. (Online is elérhető: mek.oszk.hu)

Featured Posts
Recent Posts