Mondics-Kurmay Lívia: „Járjunk két lábbal a földön, de a szívünk lakjon a mennyben!”


A Beregvidéken, de Kárpátalja-szerte is jól ismerik Mondics-Kurmay Líviát. Nem véletlenül, hiszen ő alapította meg a Tudásért és fejlődésért Kárpátalján Alapítványt, illetve a Start Nyelvközpontot. Emellett gyakorló pedagógus, szülő, mélyen hívő ember. Vele beszélgettünk el a minap.


— Az egész világ egy válságos időszakban van a koronavírus által kiváltott betegség terjedése miatt, s e járvány rányomja a bélyegét mindannyiunk életére, gyökeresen felforgatva azt. Ön hogyan éli meg ezt az időszakot: személyesen, mint gyermekeinek édesanya, illetve mit tanácsolna gyakorló pedagógusként a gyermekeket nevelőknek?


— Jelképesen szólva olyan, mintha vihar előtt lennénk… Ilyenkor nehéz célokat kitűzni, töprengünk, hogy mennyire lesz nagy ez a vihar, hogy mennyire érint majd bennünket, családunkat. Olyanok vagyunk, mint egy hajó a tengeren… S pontosan egy ilyen helyzetben, mikor látjuk, hogy közeledik valami rossz, akkor nagyon erősen kell fognunk a kormányt, s tartanunk az irányt! Úgy gondolom, hogy az Úr az, aki mindig velünk van, aki segít, hogy erős karral, félelem nélkül tudjuk irányítani életünk hajóját. S ez az az időszak is, amikor erőt, reményt kell adnunk másoknak…


Emellett úgy vélem, hogy keretek közé kell foglalni minden napunkat, legyenek biztos támpontok egy napunk során, ne engedjük, hogy szétessen. Nem mindig van kedvünk hozzá és néha nem fog sikerülni, de tudnunk kell, hogy ez az időszak véges. Gyermekeinknek is példát tudunk mutatni ezzel, hogy összeszedettebbek legyenek illetve arra is, hogy van kiút egy nehéz helyzetből.


Fontos, hogy ne üljünk egész nap a tv vagy számítógép előtt. Nálunk például bevezettük, hogy délután 3-ig nincs semmiféle tv, okostelefon. Előkerültek viszont az olló, a rajzfüzet, a társasjátékok, amelyek már rég porosodtak, viszont nagyon jók! Persze megvan az ideje a tanulásnak is… Bőven jut idő a személyes kapcsolatokra — például végre sikerült megjegyeznem, hogy mi a kislányom kedvenc színe… Ő bezzeg tudta az enyémet, ami miatt mindig elszégyelltem magam. De most már tudom, hogy a lila a kedvence…


Nyelvtanárként kimondottan jó időnek találom a mostanit arra, hogy amint elkészültek az iskolai teendők, hallgassunk valamit idegen nyelven, kisgyerekeknél egy egyszerű mesét, nagyobb gyerekeknél akár ukrán, angol nyelvű hanganyagokat. Sokat segít ez abban, hogy elsajátítsák a szavak jelentését, a kiejtést. A lényeg az, hogy játékos formában történjen mindez! Felnőttként is eldönthetjük, hogy minden nap szánunk egy kis időt nyelvtanulásra, akár 3 szó megtanulására. Hiszen 10 nap múlva abból már 30 szó lesz!


— Azt szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Lehetséges, hogy a mostani karantén összehozza a családokat, mint annak idején az áramkimaradások?


— Tényleg így van! Annyira rohanó világban éltünk még néhány hete is. A nagymamám mondta, hogy olyan iram volt ez, amit ő még soha nem látott… A saját bőrünkön éreztük, tapasztaltuk, hogy felkelünk hétfőn, s mire lefekszünk, már péntek van! Most viszont lassabban telnek a napok, nem ért el hozzánk a baj, élvezni tudjuk ezt az időszakot. Előkerülnek a fényképek, régi történetek, átültethetjük a virágainkat és megvalósulhat a sok-sok gondolatban már eljátszott dolog.


Gyerekként éltem meg az említett áramkimaradásokat, s jól emlékszem, mennyire élveztünk azokat az órákat, s egyáltalán nem bántuk, hogy egy szobában kell lennünk gyertyafény mellett! Most újra visszatért ez az érzés, újra elérhető közelségben vagyunk egymás számára…


— Egyik testvére Észak-Olaszországban él, ahonnan folyamatosan szörnyű hírek érkeznek. Hogyan éli meg ő ezt a tragédiát?


— Ők úgy egy hónapja élik meg ezeket az eseményeket. Szinte minden nap beszélgetünk, s folyamatosan azt mondja ő, illetve olasz férje is, hogy a legnagyobb hiba, amit az itáliaiak elkövettek az, hogy nem vették komolyan a fenyegetést! Akkor is találkoztak, akkor is mentek vásárolgatni, amikor már nem lett volna szabad! Minden beszélgetésünket így fejeznek be: ne menjetek sehová, maradjatok otthon!!! Amikor a bevásárlás, a készletfelhalmozás kerül szóba, arra figyelmeztetnek, hogy azért kell többet tartalékolni a szükséges dolgokból, hogy ne kelljen elhagyni az otthonunkat…


Az elmondások alapján első kézből tudjuk, mekkora ott a baj. Olyan szomorú időszak veszi körül őket, amit nagyon nehéz feldolgozniuk a vidám olasz embereknek. S okuljunk az ő bajukból, tartsuk be az előírásokat, ne várjuk meg, amíg nálunk is hasonló lesz a helyzet! Hiszem, hogy mindenki képes felelősen gondolkodni, képes arra, hogy megvédje magát és a közösségét!


A magam részéről még hozzátenném azt, hogy figyeljünk nagyon oda az idősekre, a rászorulókra! Vegyünk pluszban egy palack étolajat, egy csomag rizst, vagy bármit, s vigyük el annak az embertársunknak, aki nálunk rosszabb helyzetben van, akinek nincs aki vigyen…


— Azt már tudjuk, hogy egy húga Olaszországban él. Más szerettei merre?


— Nagymamáim és édesapám élnek Kárpátalján. Édesanyám Pápán, a másik húgom a Felvidéken (Szlovákiában) élt, most költözött vissza Debrecenbe, így örömömre sokkal közelebb van.


Nagyon örülök, hogy most kicsit megállt az idő, s a technika fejlődésének köszönhetően akár minden nap beszélhetek szeretteimmel.


— Mint üzletasszony, a Start nyelvközpont vezetője, hogyan tudja kezelni ezt az időszakot?


— Elvileg április végéig tart nálunk a tanév, utána jönnének a nyári tanfolyamok. Gyermeknyelviskola vagyunk, közel 170 diákkal. Most a határozatlan idejű karantén miatt változott a tervezett tanév. Azonban e napokban dolgoztunk ki egy olyan tematikát, ami ingyenes lesz a szülők számára, s aminek lényege a szinten tartás. Egyfajta szolgálatot szeretnénk teljesíteni az elkövetkező 6 hétben, az eddig tanultak ismétlése és szókincs-gyarapítás lesz a cél. Pedagógusaink kapcsolatba lépnek a növendékekkel és rövid online-foglalkozásokat tartanak minden kisdiáknak. Azon leszünk, hogy ne terheljük az így is nehéz terheket cipelő szülőket!


Remélem, hogy három hónapon belül túl leszünk ezen a viharon — ha már így kezdtük a beszélgetést —, s lesz időnk új anyagot tanulni… Persze anyagilag nehezebb ez az időszak a nyelviskola számára, de én hiszem, hogy a Jóisten megáldja a jó munkást, s ki fogunk tudni lábalni ebből!


— Istenszerető emberként, hogyan éli meg, hogy most templomba sem tud járni?


— Kismamaként nagyon sokszor kellett hiányozni miséről. S most is oka van ennek… Ezzel párhuzamosan nagyon jó és megnyugtató dolog, hogy vasárnap csatlakoztunk a Duna TV közvetítéséhez. Talán egyfajta áldozatot hozunk azzal, hogy lemondunk a miséről, és ez nem tart örökké. A Jóisten benne van a szívünkben, s amint csak lehet, ismét a házába látogathatunk. Ezt mindenkinek meg kell értenie — még ott is, ahol nem tart zárva a templom… Tartsuk magunkat ahhoz, amit Don Bosco hirdetett — járjunk két lábbal a földön, de a szívünk lakjon a mennyben!


Az interjút Bíró László készítette

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu