Leszakított pünkösdi rózsák

A kárpátaljai magyarság már sok mindent megélt történelme során. Ha csak a XX. század borzalmait nézzük, már akkor is túl hosszú a sor: az első világháború, az ezután következő Trianon, a cseh megszállás, a második világháború és a még keményeb szovjet megszállás, a malenykij robot…

Most talán a 21. század legkritikusabb korszakát éljük, mely szinte hónapról-hónapra újabb nehézségekkel állítja szembe a kárpátaljai magyar közösséget: a katonai behívóktól való rettegés, az oktatási törvény hírhedt nyelvi cikkelye, a magyarellenes uszítások, robbantások, nacionalista felvonulások, a kettősállampolgárok listázása és megfélemlítése, a motozások a határon.

Túl vagyunk az elnökválasztáson, a magyarellenes vegzálás pedig a csúcspontjához ért a nyelvtörvény aláírásával. Csak egy dologról nem vesznek tudomást Kijevben,: a független Ukrajna fennállása óta soha nem látott elszegényedés zajlik az országban és persze Kárpátalján is. Az emberek tömegesen hagyják el szülőföldjüket, mert nem tudják eltartani családjaikat a 40-50 ezer forintnak megfelelő fizetésekből. Már-már általános jelenséggé vált, hogy az itthon hagyott gyerekeket a nagyszülők nevelik, mert az édesanyák és édesapák külföldön dolgoznak.

A pénz elértéktelenedése, a családok eladósodása, az árak drasztikus emelkedése csak gyorsítja a kitelepülés folyamatát.

A kárpátaljai magyar családokra jellemző, hogy a fiúkat már tizenévesen „kimenekítik” innen, Magyarországon iskoláztatják, hogy nyomuk se legyen az ukrán rendszerben, ne lehessen őket besorozni. Ezeknek a fiataloknak esélyük sincs arra, hogy itt telepedjenek le, itt alapítsanak családot, így tulajdonképpen meg sem születhet a kárpátaljai magyar gyerekek következő nemzedékének egy jelentős része.

Az utak és a határátkelők járhatatlanok, az egészségügy romokban, egyre több a magára hagyott öreg. Az emberek pénzzé tesznek bármit. A városokban egymást érik a kis bolhapiacok, ahol régi vázákat, könyveket, játékokat árulnak az idős nénik és bácsik. A falvakban, hogy a 20-30 ezer forintnak megfelelő nyugdíjukat egy kis mellékessel egészítsék ki, egyre többen kínálják háztáji portékáikat a házuk előtt, az utak mentén. De a legriasztóbb talán az, hogy egyre több családi házon jelenik meg az eladó tábla.

Odáig jutottunk, hogy már a pünkösdi rózsa sem virágozhat kedvére, mert azt is eladják, hogy aztán a felvásárlókon keresztül valamelyik lembergi család asztalát díszítse ahelyett, hogy a Szentlélek eljövetelének ünnepére emlékeztessen a kis beregi, tiszaháti magyar falvakban.

Csak a Jóistenben és az anyaországban bízhatunk, hogy egyszer ennek is vége szakad és a szűkös évek után végre a kárpátaljai magyarok életében is újra beköszöntenek a bő esztendők.

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu