A Magyar Népmese Napjára

A Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005-től, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a Magyar népmese napját. A társaság célja ezzel a megemlékezéssel az volt, hogy a népmesék fennmaradjanak és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozódhasson az új generációkra.„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!”

Blogunkon ez alkalommal az Almát szemétér’ című kárpátaljai magyar népmesét ajánljuk olvasóink figyelmébe. (Bár a főhősünk ajaki, tehát magyarországi származású, de a mese helyszíne az Ajaktól hét falura levő településen van, ami bizony már Kárpátalja.)

Élt Ajakon egy nagyon gazdag ember. Egyetlen fia szép, derék ember vót. Ott vót a kora, hogy megnősítsék.

- Édesapám, ne házasítsatok - mondta a fiú az apjának -, mert azt veszem el , akit szeretek!

Vitte a keresztapja gazdag helyre, szegényebb helyre, szép jánhoz, csúnya jánhoz, gazdaghoz, szegényhe, nem kellett neki senki.

Eljött az ősz, ű maga mondta akkor az édesapjának:

- No, édesapám, én már most megyek házasodni.

- Jól van, fiam - mondta az apja -, mennyi pénz kell, mennyi garast adjak?

- Nem kell nekem semmi, csak két szekér alma meg a legfiatalabb szógád - mondta a fiú.

- De akármilyen menyasszonyt hozok, szeressétek, mint gyermeketeket, mert ha nem, elrejtem magamat.

Fotó: egyszervolt.hu

Az édesapa belenyugodott. A fiú a két szekér almáho még egy üres szekeret is kért, aztán elköszönt az édesapjátul. Az édesapja jó szívvel elbocsátotta, de veres zsebkendőjével a könnyeit törülte.

A fiú keresztülment hét falu határán, a hetedik falu végén megállott, a piac közepén elkezdte árulni az almáját, ilyen szókkal:

- Almát szemétér, almát szemétér!

Szaladtak a gazdag jányok, hozták a sok szemetet kosárokkal. Az ajaki legény mindet jól megnézte, egy sem volt még eddig kedvére való. Már az üres szekere szeméttel félig vót, a fél szekér alma elfogyott.

Ment tovább, elérte a nyolcadik falut, ott is ilyen szavakkal kínálta almáját:

- Almát szemétér, almát szemétér!

Jöttek a jányok ismét hozták a szemetet. Az alma elfogyott, a szemét megszaporodott. Esteledett befele. Nem akarta, hogy ott töltse az éccakát, tovább indult. Megint kiabálta:

- Almát szemétér, almát szemétér!

Elfogyott az alma, csak a másik szekérnek az aljába vót még egy szép piros alma, a legszebb valamennyi közt. Látja a fiú, hogy a félsetétségben egy szégyenlős kislány jön, egy pici kosárral, de alig vót szemét a kosarába. Látja, hogy megáll, és nem jön közelebb. A legény végül megszólította:

- Gyere közelebb, ne szégyelld, hogy kevés a szemeted, ezt keresem én.

Elhajtottak a jány szüleihez, nádfedeles kis házikójukba. Mindenütt tisztaság vót, bocskoros öreg jött a fiú elibe. A legény a szívére ölelte, és a kisjányt megnyerte.

Másnap reggel a fiú szekérre pakolta a jány kis szegénységét, és hazavitte menyasszonyát a szülői házba Ajakra. Az ipája szívesen fogadta. Háromnapos menyegzőt tartottak és még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Forrás: egyszervolt.hu

Featured Posts
Recent Posts
Archive