Pálmay Ilka, Ungvár primadonnája

Február 12-én (más források szerint 17-én) van Pálmay Ilka, ungvári születésű színésznő halálának évfordulója. Ilka – született Petráss Ilona – nemesi családból származott, apja Petráss Gusztáv mérnök volt, anyja Gyöngyössy Ilona, akit két éves korában vesztett el. Tíz éves koráig nagyanyja nevelte, majd négy évet töltött a kassai zárdában. 15 éves korában apjának előadta azon óhaját, hogy a színházhoz akar menni, különben megszökik otthonról. A rokonok tilalma ellenére apja elvitte Ilkát a kassai színházhoz, ahol nyomban szerződtették. Pályafutása éveiben Magyarországon és külföldön is sok helyen játszott, többek között Prágában, Bécsben, New Yorkban, Londonban. Ünnepelt primadonna volt, művészetének akkor élte fénykorát, amikor a klasszikus operett. Magyarországon neki is köszönhető a műfaj sikere. A nézőket magával ragadta szépsége, tiszta hangja, bájos megjelenése és finom ízlésű játéka. Sikereket aratott drámákban és népszínművekben egyaránt. Német, francia, angol, olasz, orosz, tót és cseh nyelven beszélt. Egy kedves Krúdy történettel emlékezünk rá. Jó szórakozást!

Boszorkánypróba a Liba-szobában – Krúdy Gyula története Pálmay Ilkáról

A Liba-szoba ünnepélyén részt vett Üchtritz Zsigmond báró is, akinek az volt a híre, hogy a legtöbb könyvet elolvasta, amelyet Ilk Mihály titkár a Nemzeti Kaszinó emeletén összegyűjtött. Ez a nagy olvasottságú Üchtritz Zsigmond megszólalt:

– A középkorban az volt a szokás, hogy azokat a nőket, akik boszorkányhírben állottak, boszorkánypróbának vetették alá. A boszorkánypróbák egyike volt a vízpróba. Tudniillik a boszorkányhírű kisasszonyt valamely folyóba vetették, vagy vízzel teli kádba nyomták. Indítványoznám, hogy ezt a próbát tegyük meg a jelenlevő és meglehetősen boszorkányhírben álló hölgyekkel is.

Üchtritz Zsigmond mindig komolyan beszélt, szavai megfontolandók voltak minden körülmények között, hát még mennyire szükségesek voltak a komoly szavak egy libaszobabeli mulatságon, amikor amúgy se szeret gondolkozni senki. Csakhamar határozatban mondatott ki, hogy a boszorkánypróbát megkísérlik, de mivel a nagyra becsült Holdról és a Hold udvarhölgyeiről van szó, a próbához víz helyett francia pezsgőt használnak.

Miután a pincemester azt jelentette, hogy a mostanában gyakori libaszobai összejövetelek miatt nincsen elég francia pezsgő a pincében: nyomban parancsot adatott, hogy a kaszinó huszárjai és komornyikjai futamodjanak szerteszét a városban, és a még nyitva lévő vendéglőkből szedjék össze a található francia butéliákat, amelyeknek tartalma egy nagy kád megtöltéséhez elegendő.

Miután Kompolti járatos volt a világban, a kaszinó főpincemesterével való találkozása után nyomban megoldódott a nehéz kérdés. Kompolti ugyanis egy ismert belvárosi ház címét adta át a pincemesternek, amely mulatóházban valóban annyi francia pezsgőt találtak, amely a kád megtöltéséhez elegendő volt.

– A törvények értelmében először a főboszorkánynak kell a kádba lépnie, és ott a fürdővíz alá, illetőleg a pezsgőbor alá merülnie – rendelkezett Üchtritz Zsiga, habár igen jól tudta, hogy a főboszorkány ebben az esetben Pálmay Ilka, aki fürdőkosztümjét nem hozta magával a mulatságra.

A női találékonyság azonban túljárt a férfiak eszén. Pálmai Ilkának eszébe jutottak vándorszínésznői évei, amikor is a Hernádban gyakran fürdött együtt falusi nőkkel. A falusi asszonyok mindig ingben szoktak fürödni. Pálmay Ilka ugyanezt a módszert követte most, amikor a pezsgővel töltött kádba lépett, és háromszor a kádba bukott, és mind a háromszor a felszínre jött.

Üchtritz ugyancsak akadékoskodott, hogy a középkori törvények szerint a víz alá merített boszorkánynak ilyen esetben mindig a hóhér szokta hátulról fogni a nyakát, de a jelenlévő uraknak annyira tetszett a mutatvány – isteni Ilkánk valóban bájoló volt önalkotta fürdőkosztümjében –, hogy a hóhér nagylelkűségéről lemondtak. Sőt a bátrabbak nyomban inni kezdtek a boszorkány vizéből, azaz a fürdőkád tartalmából, hogy ezzel is megmutassák, nem félnek a boszorkány varázsától. Hiába intette a meggondolt Üchtritz a fürdőkádból pezsgőt szürcsölő urakat, hogy milyen veszedelemnek teszik ki magukat, midőn a kádból szomjas bikák módjára isznak, az urak nem hallgattak a kaszinó bölcsére, csak jártak a kádhoz, mint a jó kútra a vízért, amíg az ki nem fogyott.

(Krúdy Gyula: A kaméliás hölgy színvallása)

Featured Posts
Recent Posts