A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának színhelye

Tiszaújlak különös helyet tölt be Kárpátalja és természetesen Magyarország történetében is. Ugyanis 1703. július 14-én itt aratta első győzelmét a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc sereg, miután a tiszaújlaki révnél megverte és a folyóba szorította Kende Mihály huszár alezredes lovasait.

Na de lássuk az előzményeket! Fontos volt ez a siker, hiszen könnyen a hegyaljai felkelés keserű sorsára juthatott volna a Rákóczi-szabadságharc, hiszen nincs rajta mit szépíteni, de kicsit több mint egy hónappal korábban a dolhai csatárban Károlyi Sándor szatmári főispán lényegében szétverte a kuruc haderőt.

Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc portréja

A források szerint magát Rákóczit is elbizonytalanította ez a komoly vereség, azonban megtartotta ígéretét, így érkezett meg június 14-én az akkori országhatárhoz, ahol a Kárpátokban már több ezres önkéntes haderő várta. Ez a szám egyáltalán nem volt alacsony a kor hadseregeit figyelembe véve, azonban, a kapákkal-kaszákkal felfegyverkezett gyülekezet híján volt minden haditudásnak, továbbá, ebből adódóan a hadi fegyelmet sem ismerte és gyakorolta.

Ennek ellenére június 16-án átkeltek a Kárpátokon, majd 24-én Munkácsra érkeztek, ahol újabb ezrek gyűltek a nagyságos fejedelem zászlaja alá. Ez a manőver sem sikerült jól, mert a város felmentésére érkező német vasasok megfutamították a kurucokat. Ezért a következő néhány hétben a Rákóczi vezette csapatok visszavonultak Zavadka környékére, és mintegy kiképzőtáborban igyekeztek fegyelemre tanítani a roppant lelkes, ám képzetlen felkelőket.

Ezután indultak újra az alföld irányába, s aratták első ránézésre aprónak tűnő győzelmüket Újlaknál. S, hogy mégis miért volt ilyen jelentős ez a siker? A szerencse Rákóczi mellé állt. Elterjedt ugyanis a hír, hogy a fejedelem nyomában több tízezres lengyel–svéd sereg közeledik, mely Szatmár bevételére készül. Ezért Csáky István beregi főispán szélnek eresztette a nemesi csapatokat, a reguláris német katonaság pedig megkezdte a visszavonulást Munkács felé.

Tiszaújlakon ma is obeliszk áll az első győzelem emlékére (fotó: eReNdesign)

Valójában ennek volt köszönhető, hogy Rákócziék átkelhettek a Tiszán és kijutottak az Alföldre, ahol az apró mozgalomból néhány hónapon belül országos felkelés kerekedett. Innentől egymást követték a sikerek: elfoglalták Debrecent, Kállót, Nagykárolyt, és közben a Felvidéken és Erdélyben is diadalmasan haladtak előre.

Nem véletlen tehát, hogy a tiszaújlaki határátkelőtől néhány lépésre ma is emlékmű őrzi 1703. július 14. dicső csatájának, és a nagyságos fejedelemnek az emlékét.

De hogy végezetül a történelmi tények mellett az irodalom nyelvét is segítségül hívjuk, Jókai Mór így ír a Rákóczival szemben álló csapatok vereségéről Szeretve mind a vérpadig c. regényében:

„Úgy hullottak el a rongyos gárda, a meztelen hősök csapásai alatt, mint a fürjek a pusztában. Ocskay elébb szétverte őket, azután útjokat állta, hogy ne menekülhessenek. Nekiszorította a Tisza mocsarának. Egy összekeverült tömeg lett belőlük, ami egymást gázolta bele a vízbe. Kende János volt az ezredeskapitányuk. Egészen beszorultak már a mocsárba, nem is gondolhattak többé a védelemre.”

FORRÁS: Rubicon Online, Tarján M. Tamás, Rákóczi kurucainak első győzelme a tiszaújlaki révnél (link)

Featured Posts
Recent Posts