Minden magyar felelős minden magyarért

A napokban van kiváló 20. századi írónk, Szabó Dezső (1879–1945) halálának évfordulója. Azért írjuk, hogy a napokban, mert pontosan nem lehet tudni, mikor is hunyt el. Egyesek szerint éhen halt, mások szerint nem kapott antibiotikumot és elfertőződött sérülése. Sőt még az sem biztos, hogy egyből eltemették. Ami biztos, hogy a nyilas uralomátvétel a végsőkig fokozta a megromlott egészségű író kétségbeesését. Olyat is olvasni, hogy teteme egy fakoporsóban pihent a Rákóczi téren Budapest ostroma alatt, míg mások szerint eltemették, és onnan került végső nyughelyére a Kerepesi temetőbe.

A Gellért-hegyen álló emlékművet Szervátiusz Tibor készítette 1990-ben (fotó: Wikipedia)

Kevesen tudják róla, hogy Ungváron is tanított, sőt regényeiben, novelláiban vissza-visszatér a városban eltöltött időkre. A Tanárok (Nyugat, 1916) című elbeszélésében mutatta be Ungvár mindennapjait, az iskolai életet, a helyi tanárokat.

Első kisregényét Nincs menekvés címmel 1917-ben jelentette meg az Ung megyei Könyvnyomda. S ezután következett az Elsodort falu: „egyszer aztán az ungvári Cikerén bujdosva: belém hullt ez a cím: elsodort falu. Hónapokig hordtam magamban. [...] Két-három oldal meg is született belőle [...] Aztán a kezdő nyár egy délutánján, az ebéd után, az ungvári Korona-kávéházban egyetlen pillanatban elém alpesedett az egész regény.”

Isten nyugosztalja!

Featured Posts
Recent Posts
Archive
Search By Tags
Follow Us
  • Facebook Basic Square
  • Twitter Basic Square
  • Google+ Basic Square

Web szerkesztő: Archív-Hungária Kft., www.erendesign.hu