Újabb támadás a magyarság ellen

Rövid időn belül már másodszorra érte támadás a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ungvári központját. Ezúttal valami robbanószerkezet félével tettek kárt az épületben. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter bekérette a budapesti ukrán nagykövetet, majd elmondta azt is, hogy egészen elképesztőnek tartja az Ukrajnában zajló folyamatokat. Továbbá ugyanebben a kontextusban említette, hogy az oktatási törvénnyel a magyarságot meg akarják fosztani alapvető jogaitól is.

Egyenes beszéd. Sajnos ott tartunk, ki kell mondanunk, hogy a jelenlegi ukrán hatalom részéről immár nem csak a kisebbségek vegzálása, ellehetetlenítése vált mindennapos gyakorlattá, de zászlójukra tűzték az alacsony lélekszámú kisebbségek, köztük elsősorban a lengyelek és a magyarok kiűzését az országból. Nehéz lenne másképpen értelmezni a diplomáciai épületek, vagy éppen a magyarság politikai érdekképviselete elleni durva támadásokat. Tudjuk, persze, hogy majd most is találnak balekokat, lengyeleket, szlovákokat, magyarokat, de elsősorban oroszokat, akire majd rákenhetik a balhét. Pont úgy, mint legutóbb.

Az egész ugyanakkor nem másról szól, mint hogy egy sokszorosan leszerepelt állam igyekszik elfedni bukását. Ukrajna nem működik, működésképtelen. Ukrajna megbukott. Ha a hatalom szervezi a kisebbségek elleni támadásokat, akkor azért bukott meg, ráadásul Porosenko és bűntársai még fel is zárkóztak a legaljasabb huszadik századi diktátorokhoz. Ha nem a hatalom szervezi, csak eltűri ezeket a bűncselekményeket, akkor pedig azért, mert ez az államnak csúfolt káosz még arra is képtelen, hogy megvédje állampolgárait.

(Fotó: DM)

A bukásnak vannak nyilvánvaló tünetei. Ilyen például, amikor kiderül, hogy teljes megyék maradnak gyermekeknek adandó oltóanyag nélkül, a szomszéd ország Ukrajna segítségére siet, majd az egészségügyi miniszter – most tartózkodunk a Moszkal kormányzó által használt minősítésektől – telehazudja a világot, és közben gyermekek halnak meg az ő hibájából. Nem banánköztársaság szintjén lévő államok esetében ezt hívják bűnrészességnek, vagy éppen bűnös gondatlanságnak.

Ugyanilyen szimptóma, hogy a szavakban Európához közeledő gittegylet még a nyugat-ukrajnai határátkelők korszerűsítésére indított program EU-s pénzeit is ellopta, miközben a határátkelők ugyanúgy néznek ki, és úgy is működnek, mint 25 évvel ezelőtt.

A magyarságnak viszont most kell okosnak és higgadtnak maradnia Kárpátalján és Budapesten egyaránt. Mert mi van akkor, ha ez a gyáva társaság pontosan azért folytatja ezt a gyalázatsorozatot, hogy válaszlépéseket provokáljon, békétlenségbe taszítsa az ország nyugati felét is, hogy majd végül az itt élő magyarokon vehessen elégtételt? Elérve azt, hogy menekülnünk kelljen.

Van viszont miben reménykednünk. Úgy tűnik, hogy a nagyszerű ukrán politikusok a történelemórák helyett is az üzemi vodkaivást gyakorolták, hiszen, ha tanultak volna történelmet, akkor tudnák, csak idő kérdése, hogy mikor kerülnek a történelem szemétdombjára. És tudnák azt is, hogy mi, magyarok voltunk, vagyunk és leszünk a Kárpát-medencében, még akkor is, amikor a sárga-kék lázálom már csak halványan él majd emlékezetünkben.

Featured Posts
Recent Posts