Tarpai József: „Kész csoda, hogy Trianon után 100 évvel itt vagyunk…”

Tarpai József szerény ember. Bár sok éve fontos szerepet játszik a kárpátaljai magyarság életében, kerüli a reflektorfényt, igyekszik a háttérben munkálkodni. Az új esztendő első napjaiban azonban sikerült mikrofonvégre kapnunk őt. Alább a vele készített interjút olvashatják.




— Miként mutatkozna be néhány szóban?


— Beregszászban születtem 1981-ben és ott is nőttem fel. A szüleim benei születésűek, mindkét nagyapám ebből a faluból származik, feleséget viszont az egyik Nagymuzsalyban, a másik pedig Balazséron talált magának. Egyetemi tanulmányaimat Ungváron folytattam, ahol 2004-ben szereztem diplomát jog és nemzetközi kapcsolatok szakon. Pécsett folytatott PhD tanulmányaim végeztével 2013-ban doktori fokozatot szereztem. Feleségemmel, Zsuzsával és öt lányunkkal Jánosiban élünk.


Életének egy jelentős szakaszát az ukrán–magyar gazdasági kapcsolatoknak, illetve a kárpátaljai turizmusnak szentelte…


— Egyetemistaként gyakran foglalkoztam tolmácsolással, vettem részt konferenciákon. A szakdolgozatomat is az ukrán–magyar kapcsolatokból írtam, majd frissdiplomásként 2004-ben az évfolyamtársaimmal közösen megalakítottuk az Ukrán-Magyar Területfejlesztési Irodát. Több, mint 10 éven keresztül dolgoztunk különböző határmenti fejlesztéseken szabolcs-szatmár-beregi szervezetekkel közösen. Kezdetben partnerszervezetként, később főpályázóként is több komoly projektet sikerült megvalósítanunk. Az egyik ilyen program kapcsán a határ menti közlekedési infrastruktúra fejlesztése céljából 2008-ban útfelújítást végeztünk a Tiszabecs–Tiszaújlak vonalon (a két határ között), illetve a kaszonyi és a haranglábi határátkelő irányába. A területfejlesztés kapcsolatrendszerén belül egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak a tevékenységemben a turisztikai együttműködések, hosszú időn keresztül foglalkoztam a kárpátaljai tourinfó-hálózat kiépítésével. A turizmus felé elsősorban dr. Hanusz Árpád professzor úr hatására fordultam, az ő ösztönzésére kezdtem el a PhD tanulmányaimat is Pécsett, melyeket atyai jóbarátomként végig is kísért.




A további pályázati időszakokban foglalkoztunk turisztikai desztinációs menedzsmenttel Kárpátalján, egy uniós projekt kapcsán sikerült a határátkelőhöz vezető kerékpárutat építeni Beregszász és Asztély, valamint Tiszabökény és Tiszaújlak között, illetve megvalósítottunk a népművészettel és annak turisztikai hasznosítási lehetőségeivel kapcsolatos projektet is. Maradandó élmény számomra a 2011-ben a Nevadai Egyetemen töltött egyhónapos turisztikai szakmai továbbképzés. Megemlíteném még, hogy már öt éve óraadó tanárként magam is tanítok a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Turizmus Tanszékén.


2015-ben egy évig Magyarországon, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgoztam, ahol nemzetközi referensként szintén a magyar–ukrán kapcsolatokkal foglalkoztam, illetve egy ideig a Miniszterelnökség munkatársa is voltam.

— Az utóbbi időben egy olyan vállalkozást vezet, amelynek projektjei kiemelt fontossággal bírnak a megyénkben élő magyarság számára. Mit kell tudni erről?



A Zahid Finance Group Kft. egy munkácsi székhellyel működő, magyar tulajdonú cég, amely elsősorban a helyi közösségeket szolgáló Magyar Házak kialakításával és a kárpátaljai magyarságot szolgáló egyéb programokkal foglalkozik. Ezek közül a legnagyobb volumenű a Munkácsy Mihály Kulturális Központ létrehozása, mely Munkács belvárosában, az egykori osztrák–magyar bank patinás épületében kap helyet. Bár még tartanak a felújítási munkálatok, de 2020. december 19-én nyitásváró program keretében már szerveztünk egy képzőművészeti kiállítást, ezzel is lehetőséget adva arra, hogy mihamarabb élettel töltsük meg az épületet. A magyar vonatkozású vállalkozásoknak, civil szervezeteknek otthont adó központ alagsorában a tervek szerint egy magyar étterem és bisztró is kialakításra kerül. Az alkalommal élve felhívnám az érdeklődők figyelmét arra, hogy munkatársakat keres ez az induló vállalkozás.


A távlati célok között szerepel egy-egy alkotóház kialakítása Munkácson, Erdélyi Béla neves kárpátaljai festőművész szülőházában, illetve Beregszászban. A tervek szerint ez utóbbiban Horváth Anna keramikusművész hagyatéka is helyet kap majd. Beregszentmiklóson pedig jelenleg is folyamatban van Matl Péter szoborparkjának kialakítása.



— Ön igazi közösségszervező…


— Mindig is fontos szerepet játszott az életemben a különböző civil- és egyházi szervezetekben, kezdeményezésekben való részvétel. Évekig voltam a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség kurátora.


A 2014-ben létrejött Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács alapító tagja és tiszteletbeli elnöke vagyok. Ez a szervezet fontos szerepet játszik abban, hogy összefogja a Kárpátalján turizmussal foglalkozó magyar vállalkozókat, szolgáltatókat, falusi vendégfogadókat. Pályázatíró tanfolyamok, idegenvezető tanfolyamok szervezése, falusi vendégházak minősítése, különböző fesztiválok és olyan, már hagyománnyá vált turisztikai vonatkozású rendezvények szervezése és lebonyolítása kötődik ehhez a szervezethez, mint a Magyar Konyha Hete, vagy a Beregszászi Adventi Vásár.

Még 2012-ben megalakult a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete (KMNE), melynek akkor már nagycsaládos édesapaként alapító tagja voltam, jelenleg pedig én vezetem ezt a szívemhez nagyon közel álló szervezetet.



— A portálunknak nyilatkozó egyik neves helyi borász úgy fogalmazott, hogy az egyik legszebb dolog Kárpátalján a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesülete. Milyen programokat szerveznek?


— A KMNE arra törekszik, hogy a kárpátaljai nagycsaládok jobban érezzék magukat, a minőség jellemezze azt az időt, amit együtt töltenek a szülők és a gyerekek. Egész évben színes programokat szervezünk. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említenék meg: sísuli, házaspárok hete programsorozat, nagy családi vetélkedő, kamaszprogram, édesanyák hete programsorozat, sportnap, lovasnap, családi tábor, apák napja, lovastábor, anya-lánya program, apa-fia program, nyárbúcsúztató, nagyszülők napja, honismereti kirándulás…


Nagyban elősegíti a munkánkat az, hogy a KMNE dr. Grezsa István miniszteri biztos közbenjárásával, illetve a magyar kormány támogatásával megvásárolt egy panziót az Uzsoki-hágó közelében, ami fontos helyszíne az egyesület által szervezett programoknak, a kedvezményes családi üdülésnek egész évben. Emellett a KMNE által a Dédai-tó partján bérelt szektorban egész nyáron biztosított tagcsaládjaink számára az ingyenes pihenés.


— Térjünk más vizekre: sokszor hallani, hogy az idegenbe szakadt magyar közösségek közül a kárpátaljai van a legnehezebb helyzetben…



— Azt gondolom, hogy valóban kész csoda, hogy Trianon után 100 évvel itt vagyunk, megmaradtunk magyarnak Kárpátalján. De ahhoz, hogy 100 év múlva is itt legyünk, jobban kell alkalmazkodnunk, meg kell tanulnunk az államnyelvet, mert e nélkül nehéz itt boldogulni. Emellett azt is fontosnak tartom, hogy jobban megismerjük egymást, illetve a velünk itt élőket Ungvártól Kőrösmezőig, Beregszásztól Volócig.


A fiataljainknak is jobban meg kell ismerniük szűkebb pátriájukat, Kárpátalját. S nem csak a Vereckei-hágóra, a várakra, a műemlékekre gondolok itt, hanem a természeti értékekre is. Sokkal nehezebb elmenni erről a vidékről, ha tudják, mit hagynak itt! Emellett kiemelkedő jelentősége van az oktatásnak, az önbizalom-növelésnek. Sehol sem könnyű boldogulni, itt is lehetséges az egzisztenciateremtés, a családalapítás, illetve csak itt vagyunk igazán otthon. Persze az Istenbe vetett hit nélkül ez nem megy…


— Az imént az Istenbe vetett hitet említette. Mit jelent ez az Ön számára?


— Nagymamám vitt el gyermekkoromban először a római katolikus templomba, ahol később igazi közösségre találtam. Mindenki ismer mindenkit, olyan az egyházközség, mint egy nagy család. Két nagyapám református volt, az egyik nagymamám pedig görögkatolikus. A feleségemmel igyekszünk keresztény szellemiségben nevelni gyermekeinket, a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség aktív tagjai vagyunk.


— Talán olvasóink számára is érdekes, hogy mivel foglalkoznak családjának hölgytagjai…



— Zsuzsa, a feleségem főállású édesanya, azonban amennyire ideje engedi, jogászként tevékenykedik. Öt lányunk közül Zsófi a legidősebb. Ügyesen szaval, saját verseket ír, emellett időről-időre a Pulzus Rádiónál vállal különböző feladatokat, gyakran az ő hangján szólalnak meg a különböző hírek, reklámok, illetve interjúkat is készít a rádió számára. Julcsi lányunk nagyon jó nyelvérzékkel rendelkezik, emellett fuvolán tanul, a Beregszászi Rezeda Folkműhelyben néptáncol és a népi éneklés is nagyon érdekli. Marcsi, aki 10 éves, zongorára jár, emellett kézilabdázik és nagyon szereti az állatokat. Eszter lányunk első osztályos kisiskolás, Johanna pedig nemrég kezdte el az óvodát.


— Végül az utolsó kérdés. Sok férfitársammal együtt egyrészt irigylem, hogy hat hölgy társaságában élhet, akik elhalmozzák a szeretetükkel. Másrészt viszont nem-e kell túl gyakran a döntőbíró szerepét játszania?



— Ehhez hozzá kell tennem, hogy ráadásul még anyósom is a szomszédban lakik a hölgyek táborát erősítve… Természetesen, ahogy minden kis- és nagycsaládban, nálunk is előfordulnak viták, de ezek kezelésének legjobb módja az, ha a szülők egymást támogatva és nem egymás ellenében próbálnak megoldani egy-egy helyzetet. Sokszor van szükség határozottságra, illetve nagyon fontos a következetesség is, főleg ami a napjainkban a gyermeknevelésben annyi problémát okozó okoseszközhasználatra és a normális életritmus kialakítására vonatkozik. Az biztos, hogy számomra a legfontosabb igazodási alapot az egyház tanítása adja: első az Isten, utána következik a házastárs, majd a gyerekek. Meggyőződésem, hogy ha ezt szem előtt tartva alakítjuk az életünket és a kapcsolatainkat, nagyot nem tévedhetünk!


Az interjút Bíró László készítette

Featured Posts
Recent Posts