Levelek Viskről XII. - Példaképekről, hűséges magyarokról

Mielőtt a heti levelembe, a hetek óta készülő téma kifejtésébe kezdenék, két személyes megjegyzést tennék. A mostani levelemet Hódmezővásárhelyről írom, hazajöttem ugyanis a húsvétra, nehéz szívvel, de hazajöttem, a második némileg összefügg az első ponttal.

A blog műfaját tekintve – ha van egyáltalán blog, mint műfaj – nem nélkülözi a személyességet. Én mégis óvatosan nyúltam leveleimben a személyemet érintő részekhez, ugyanis Visk a fontos számomra, azt képzelem ugyanis, hogy írásaimmal hozzájárulhatok ahhoz, hogy ez a szellemiségében európai – magyar település, tevékenységemmel is közelebb kerülhet Európához. Ahova tartozik.

Most mégis átlépném a blog írás, általam támasztott korlátait és bejelentsem vagy csak egyszerűen leírjam, hogy csodálatos volt Visken az elmúlt hét. A legszebb mióta itt vagyok, pedig eddig sem panaszkodhattam. Itt most meg is állnék a lelkendezésben, csak ki akartam magamból írni, hogy szép a világ!

Ma Forgon Pál református püspök úrról írnék. Régóta készülök a levél megírására, hosszan gyűjtöttem a forrásokat, találkoztam Forgon Pál fiával, Forgon László nyugalmazott iskolaigazgató úrral. Tudtam, hogy személye, élete több, mint amit egy rövid levélben meg lehetne fogalmazni. Mégis írni szerettem volna róla, ugyanis személye alkalmas lehet arra, hogy példaképül szolgáljon az utódoknak ahhoz, hogy megtanuljuk tőle, hogy érdemes a magyarság hősévé válni. Olykor hálátlan vállalás, de a végén mindig a hőseinknek van igazuk.

Forgon Pál (forrás: karpataljalap.net)

Visk és Kárpátalja hőseinek egyike ő, aki nem hátrált, és aki nélkül a kárpátaljai magyarság nem lenne az, ami ma, erős és egyre erősebb, megtartó és egyre biztosabb magában és jövőjében.

Forgon Pál 1913. január 7.-én született Szernyén, Gömör vármegyei nemesi családból. Ötévesen már írt, olvasott. A középiskolát Beregszászon járta ki, jellemzően úgy, hogy minden reggel két kanna tejet akasztottak a gyermek Forgon Pál biciklijére, amit ő még iskola kezdés előtt eladott, majd rohant az első órájára. Losoncon végezte a Református Teológiai Szemináriumot, hogy utána Kassán legyen segédlelkész, majd vallásoktató.

1939 és 1943 között Tiszakeresztúron szolgált lelkészként, közben 1940-ben feleségül vette a különlegesen szép Isaák Sára Saroltát. Milyen beszédes, árulkodó, történelmi viharokat sejtető, sorsszerű név... 1943-ban a viski egyházközség lelkipásztora lett, nem sejtve a közelgő gyötrelmeket, megpróbáltatásokat. Fiatalemberként, kezdő lelkészként és férjként az ember nem a megpróbáltatásokra készül, hanem a boldogságra. Őt mégis próbára tette a Jóisten, az úton azonban, amit a Sors a számára kijelölt, becsülettel végigment.

A sztálini terror őt is utolérte: 1951. december 13-án este egy névtelen levél alapján letartóztatták. Megcsókolta a feleségét, kisfiát, kislányát és zokogva elbúcsúztak egymástól. Egyikőjük sem tudta, hogy látni fogják-e egymást valaha. Koholt vádak alapján 25 évre ítélték.

Középen Forgon Pál (forrás: karpatalja.ma)

1955-ben a nagy rehabilitációk idején szabadult, Viskre azonban nem térhetett vissza. Nagymuzsalyban, Sárosorosziban, Beregszászon volt lelkész. Tette a munkáját, ahogy nehéz helyzetekben mondani szokta volt, „ahogy lehet”. 1978. január 12.-én a 81 kárpátaljai gyülekezet presbiterei megválasztották püspökké. Püspöksége idején kiteljesedett megkezdett munkája: fellendült Kárpátalján a lelkészképzés.

Már a Grünberger Sándor életét bemutató levelem során is az a kérdés foglalkoztatott, hogy milyen erő mozgatja ezeket az embereket, akik nemhogy a könnyebb utat választották volna, hanem mintha szándékuk szerint midig a nehezebb irányba fordultak volna. A választ még nem találtam meg, de valahol a sorsszerűség és a tudatos értékválasztás közötti területen lehet.

Ma már egy másik gondolat kísérlet is foglalkoztat, ami egy film élményemen is alapul, ahol az a mondat hangzik el, hogy Buddha életéről rengeteg írás, költemény, példabeszéd szól, de senki nem beszél Buddha feleségéről. Vajon az élet nehézségeit ő hogy élte meg, amit „csupán” az mért rá, hogy Buddha felesége lett? Egyre többször jut eszembe az a kérdés, hogy Grünberger Sándor felesége, vagy a szépséges Isaák Sára Sarolta hogyan élték meg férjük hősiességét, amely rájuk, hitvesre is óriási terhet rótt, olykor talán nagyobbat is, mint magukra a hősökre.

Featured Posts
Recent Posts