Levelek Viskről XIV.

Az elmúlt hét a szokásos viski teendőim mellett két nagyon érdekes momentumot tartalmazott. Szerdán Beregszászon voltam, illetve voltunk, merthogy sokan összegyűltünk egy táncház alkalmából. A táncházak a nyolcvanas években, a rendszer elleni tiltakozás burkolt formái voltak. Bele lehetett csomagolni a táncház mozgalomba a szabadság iránti vágyat, Trianon fájdalmát, miközben rendkívüli közösségépítő ereje volt. Ma újra reneszánszát éli a táncház mozgalom, nemcsak Magyarországon, de az elcsatolt területeken is. Kárpátalján nagyon erős a néptáncoktatás és ezen belül is Visk az egyik tartópillére a táncház mozgalomnak.

Most azonban Beregszász adott otthont egy folkkocsma elnevezésű rendezvénynek, amely valójában a furcsa elnevezés mögött táncházat jelent. A szerdai vendég Berecz István táncművész volt, aki a 2012-es Fölszállott a páva tehetségkutató verseny szóló tánc kategóriájának a győztese volt. Ő ma már a Budai Fonó Színház művészeti vezetője. A rendezvényen a muzsikát Mihók Attila és zenekara szolgáltatta. Mi Viskről a helyi Népművészeti és Hagyományőrző Egyesület szervezésével lehettünk jelen az egyesület vezetőivel, Takács Zsuzsannával és Szeles Viktóriával, valamint 14 táncossal a beregszászi főiskola lenyűgöző épületében. Gyönyörű nap volt, lelkesítő, erőt adó és az összetartás tudatot építő.

Beregszászon szólt a nóta

Csütörtökön egy régóta tervezett beszélgetést rögzítettem. Munkám során, saját magam által vállalva, a segítő tevékenységen túl a múlt emlékeinek rögzítését tartom legfontosabb feladatomnak – némileg a jövőbe tekintve. Ez persze szubjektív adatrögzítés a részemről, kifejezi egyben saját világlátásomat a számomra fontos értékek feltárását és környezetem elé tárását. Ilyenkor csak abban reménykedem, hogy kialakult, de folyamatosan csiszolódó értékrendem, amelyhez a lassan lejáró viski hónapok is jelentősen hozzátettek- nem áll nagyon messze a normális világ helyes értékrendjétől. Ha ez így van – és én ebben nagyon hiszek- akkor talán egy picit én is hozzá tudok járulni a viskiek értékteremtől tevékenységéhez.

Ilyen értékteremtő ember Szenek Miklós fajáték készítő. Fiatalember, hiszen csak 1978. április 22-én született Visken óvónő édesanyától, faiparban dolgozó édesapától. Már kicsi korában kiemelkedett kézügyességével, ugyanis megtanult halászhálót csomózni, makramézni, kötni, hímezni és ügyesnek bizonyult a festészetben is. A viski középiskola elvégzése után eltávolodott a kézügyesség világától, kőműves segédként helyezkedett el. Később Grünberger Erika invitálására varrógép műszerészként dolgozott előbb Visken hat évig, majd öt éven át Olaszországban. De igazából Szenek Miklós valódi ezermester. Nem jön zavarba, ha kőművesként kell dolgoznia, ha targoncát, vagy traktort kell vezetnie, ha csak meg kell kötni egy koszorút, le kell gyártani egy fa asztalt, vagy egyszerűen csak jó szemű fotósként kell rögzítenie látható világunkat.

Szenek Miklós egyik munkája

Kárpátalján, de talán általánosíthatóan megállapítható, hogy a volt szocialista országokban jóval nagyobb számban éltek és élnek ma is olyan tehetséges emberek, akik ügyességükkel és eszességükkel, rátermettségükkel képesek voltak bármit megjavítani, helyreállítani, felépíteni és megőrizni. Ezek az ezermesterek ma már egyre kevesebben vannak, nagy öröm a számomra, hogy Szenek Miklósban egy ilyen embert ismerhettem meg. Az, hogy a játékkészítéshez is van tehetsége, úgy derült ki, hogy kisfiának, Miklósnak készített karácsonyra fa ajándékokat. Ekkor még se gépei, se műhelye nem volt, de nagy örömét lelte e tevékenységben és szabadidős hobbiként kezdett foglalkozni a játékkészítéssel. 2012-től döntött úgy, hogy életre szóló hivatásául választja a fával való munkát.

Rengeteg ötlete van, amelynek eddig a kapacitás hiány szabott korlátokat. Tavaly azonban ez az akadály is elhárult, ugyanis Szenek Miklós pályázott és nyert az Egán Ede gazdaságfejlesztő programban és új, korszerű munkagépeket tudott vásárolni. Ezzel egy újabb lépést tett előre ahhoz, hogy megvalósuljon régi álma. Egy látványműhely kialakítása az igazi vágya.

Szenek Miklós mer nagyot álmodni, ugyanis a látványműhelyt még idén meg akarja valósítani.

Ez egy olyan műhely lesz, ahol az érdeklődők meg tudják figyelni az alkotói tevékenységet, a munka teljes folyamatát. Játékaival fesztiválokon, rendezvényeken jelenik meg, legközelebb például május 20-án, Beregszászon, a Pro Cultura Sub Carpathica civil szervezet rendezésében megtartandó Zászlóbontás elnevezésű, hagyományőrző megemlékezésen. Ő is az a viski, aki tehetségével túlnőtt Kárpátalja keretein, de tevékenysége erősíti a kárpátaljai magyarok öntudatát, viszik Visk jó hírét a világban. Alkotó munkájában inspirálója Miklós fia mellett kislánya, Zsófia, támogatója felesége, Katalin.

Featured Posts
Recent Posts